Gólyatábor: minek?

„A gólyatábor az a rendezvény, amit mindenki már jóval azelőtt vár, hogy felvennék az egyetemre. Ez az itt töltött éveitek egyik legemlékezetesebb eseménye, amely karonként változóan 3-6 napon keresztül tart. Célja, hogy a gólyák barátságokat kössenek, megismerkedjenek egymással és a felsőbb évesekkel, megismerjék a HÖK és a többi diákszervezet munkáját, így segítve a beilleszkedésüket az Egyetemre. Ezenkívül csapatot építenek, egymással versenyeznek, és végre belekóstolhatnak az egyetemi életbe” – olvashatjuk a Budapesti Gazdasági Egyetem honlapján. És valóban, a gólyatábor alapvetően azt a cél szolgálja, hogy a leendő elsőévesek (és itt most csak a felsőoktatásról beszélünk, de létezik gólyatábor középiskolában is) az egyetemi tanulmányaik megkezdése előtt megismerkedhessenek egymással, a felsőbb évesekkel, az egyetemi szokásokkal, hagyományokkal, esetleg a leendő tanáraikkal. Az efféle esemény a világban már több száz éve az egyetemi hagyományok része, a 19 század vége felé már biztosan létezett. Attól, hogy ez egy deklaráltan beavatási szertartás, még nem kell megalázónak lennie, sőt, sok helyen nem is az, hanem egy játékos ismerkedés, ahol az introvertáltak is teret és időt kapnak arra, hogy az egyetemi élet részévé válhassanak.

Hogy nem mindenhol és nem minden esetben önfeledt ismerkedős-bulizós napok a gólyatáborok, arról rengeteg történet kering a neten, ismeretségi körben, időről-időre sajtóhírekben. Hogy mennyire nem elszigetelt jelenség a teljesen céltévesztett gólyatábor, arról jól árulkodik az is, hogy a Hintalovon Alapítvány már 2021-ben kiadott egy gólyatábori segédanyagot, amely „ahhoz ad útmutatást, hogy hogyan lehet olyan beavatási szertartást szervezni, amelynek során minden szereplő biztonságban és jól érzi magát.”

A héten az Eduline arról számolt be, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának bodajki gólyatáborából többen is hazamentek a megalázó bánásmód miatt. A beszámolók szerint a gólyákkal üvöltöztek, stopperrel mért mosdószünetük volt, megmotozták őket, magázódniuk kellett, kipakoltatták a táskáikat, és elvették a gyógyszereiket. Ahogy az egyik résztvevő írja: „Érkezéskor az összes táskát kipakoltatták és minden egyes ruhádat kirázatták: póló, nadrág, alsónadrág, bugyi, melltartó, sőt a zoknit is. (Ha szerencséd volt rázhattad te, vagy ha nem volt, akkor az egyik felsőbb éves). A kaját (szendvicset, kávét) ki kellett dobni, gyógyszert elkobozták (fájdalomcsillapítót is). Este kérni kellett, ha szükséged volt rá.”

A beszámolóból az is kiderül, hogy a szobák koedukáltak voltak: 13 fiúra jutott 1-2 lány. Korlátozták a mosdóhasználatot, napi maximum három alkalomban. „A fürdés sem volt sokkal jobb. Fiúknak 2, lányoknak 5 percük volt. Stopperrel mérték. Ebbe beletartozott a tusolás, a fogmosás, a mosdózás és az öltözködés. Végig egy piros baseballütővel ütötték a falat és a zuhanyfülkéket, üvöltöztek, hogy siessünk, mindenki ránk vár” – szól a történtekről egy másik beszámoló, hozzátéve, hogy arra is volt példa, hogy a szervezők az alvó gólyákról készítettek fényképeket, amit később az egész tábor előtt kivetítettek.

Mindig is jellemző volt?

Éppen tíz évvel ezelőtt történt a legsúlyosabb gólyatábori eset: megerőszakoltak egy tizenkilenc éves lányt az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar táborában. Az erőszaktevő fotós támadót később szexuális erőszak miatt állították bíróság elé, hét év hat hónapos büntetést kapott.

Ezután lavina indult el: sorra számoltak be gólyatábort megjárt fiatalok megalázó élményeikől. Most is számos beszámoló látott napvilágot a különböző közösségi felületeken. A Reditten írja valaki, szintén a BME VIK gólyatáborról: “Amikor elkezdtem az egyetemet 2019-2020-ban, már akkor ilyen volt a tábor. Ismerős javaslatára én nem mentem. Azonban jó barátaim elmentek, akik elmesélték, hogy szintén a mostaniakhoz hasonló dolgok történtek.” Egy másik beszámoló szerint 2013-ban is pont ugyanúgy történtek a dolgok ebben a gólyatáborban, mint 2024-ben: „Piaelvétel érkezésnél, reggeli szopatós ébresztés közös tornával, dobozokból és szemétből valami várépítős verseny, kétperces zuhanyzás ahonnan kirángattak, telefonálni se engedtek nap közben.” Egy másik hozzászóló azt írja, hogy 2010-ben is így működött a gólyatábor, olyannyira, hogy ő haza is ment a vége előtt, noha „odajött egy tanár és két senior és nekiálltak zsarolni, hogy milyen hátránnyal fogok indulni, ha hazamegyek”.

Kinek a felelőssége?

Nyilván nem csak a BME gólyatáborában történtek olyan esetek az elmúlt években, amelyek miatt voltak, akik megszégyenítve érezték magukat, és csalódottan, megbántva haza is mentek. És természetesen mindig vannak, akiknél távolabb van a határ, több minden belefér, ám ettől függetlenül meg lehet találni azt a keretet, ami mindenki számára elfogadható és biztonságos. Sőt, hiába beavatási buli, nem szabadna olyan hangulatot és elvárást teremteni, amibe nem fér bele a szabad döntés lehetősége, magyarán mondhasson nemet bárki, bármilyen „feladatra”, ha neki az már nem komfortos. Ebben felelőssége van a szervezőknek, és az adott egyetem vezetésének is, hiszen optimális esetben a cél az, hogy egy olyan közösség formálódjon, amely részének lenni kitüntetés.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vezetése és a hallgatói képviseletek részvételével felállítottak egy munkacsoportot, amely vizsgálatot indított a gólyatáborok ügyében. Az első ülés után az egyetem közleményt adott ki, amely szerint a jövő évtől a gólyatáborokat új modell szerint, központilag szervezik. A közleményben azt is írják, hogy a tábor programjait úgy alakítják ki, hogy mindenki egyenlő eséllyel vehessen részt azokban, figyelembe véve az egyéni különbségeket. A táborban lesznek pszichológusok is, akik mentálhigiénés és beilleszkedést támogató tanácsadást nyújtanak majd.