Fotó: Getty Images
Reggel már ébredés után kezdi, hogy ő nem akar iskolába menni? Esetleg csak az öltözködésnél juttok el idáig? Vagy esténként kerül elő ez a téma? Netán vasárnaponként? Nem jó azt hallani, hogy a gyerek nem akar iskolába menni, hiszen minden szülő azt szeretné, hogy a gyereke jókedvűen, lelkesen menjen suliba. És még ha ez a lelkesedés nem is elvárható minden egyes nap, azért az állandó tiltakozás sem tekinthető rendben lévőnek.
Miért nem akar iskolába menni?
Ha tudod róla, hogy valami komoly nehézsége vagy konfliktusa van, akkor egyértelmű lehet a helyzet – persze ettől még nem könnyebb. (Sőt.) De mi van, ha nincs gond a tanulással, nem túl nagyok az elvárások az iskolában, az osztálytársakkal és a tanárokkal sincs jelentős konfliktus, egyszerűen csak időről időre előkerül, hogy „Nem akarok iskoláááába menniiiii?” Hogyan tudod kideríteni, mi állhat a háttérben, és hogyan tudsz segíteni a kisiskolás gyereknek?
„Minden nehéz érzés és ellenállás mögött valamilyen teljesületlen szükséglet van – figyelmeztet Simon Katalin kineziológus. – Ezt természetesen nem azon az adott reggelen fogjuk tisztázni, amikor a gyerek előjön ezzel, de amikor van rá idő, érdemes végiggondolni szülőként, hogy mi is van vele valójában, mennyire van például túlterhelve. Mennyire van beosztva az ideje és mennyi szabadsága van? Mennyi a külön program, a kötelező foglalkozás?
Sokszor ez a mondat valójában nem az iskola felé jelent ellenállást, hanem azt takarja, hogy a gyerek több szabadidőt szeretne, és kevesebb kötelező programot.”
Dr. Simon Katalin kineziológus, Bach-virágterapeuta
Program program hátán
„Nagy szükségük van a gyerekeknek olyan időszakokra, amikor nem KELL semmit sem csinálni, sehová sem menni, hanem a saját kényelmes, megszokott terükben tudnak ellazulni, megnyugodni. Ha gyakran halljuk azt a gyerekről, hogy nem akar iskolába menni, gondoljuk végig, nem áll-e fenn ez a túlterheltség, és hol tudnánk lazítani a programokon – tanácsolja a kineziológus. – Ha csak hétvégén megoldható, az is sokat számíthat. Nem mindig a minél több élmény a jó cél, arra is szükségük van a gyerekeknek, hogy az őket érő rengeteg ingert fel tudják dolgozni. Kell olyan idő is, amikor »csak úgy« együtt van a család, és játszunk, olvasunk, beszélgetünk. Nincs varázsmegoldás, a titok az, hogy oda kell figyelni a gyerek valódi igényeire.”
Ugyanezt erősíti meg Ács Noémi gyógypedagógus is: „Rendkívül fontos, hogy ne nyomorítsuk meg gyerekeink életét végeláthatatlan iskolán belüli és kívüli plusz elfoglaltságokkal Sokszor nem azért nem szeretnek iskolába járni, mert azt rossznak gondolják, hanem mert nincs kedvük a plusz nyelvórákhoz, ilyen-olyan fejlesztésekhez, terápiákhoz, élményalapú programozáshoz, szolfézshoz, hangszeroktatáshoz, tánchoz, mindennapos edzéshez. Külön-külön ezek mindegyike jó és hasznos, főleg, ha a gyerek kéri, szeretné, nem pedig a szülei meg nem élt álmait kell megvalósítania.
De a napi 8-9 óra kötött foglalkozás rengeteg. A kisgyerek játszani is akar, a kamasz meg kamasz, kell neki az énidő a haszontalanságokon való gondolkozásra.”
Iskolába menni márpedig kell
Azonban ha meg is értjük, hogy sok a gyerekeken a teher, és saját hatáskörünkben meg is tesszük, amit tudunk, aktuálisan az nem opció, hogy kihagyjuk a sulit, mert a gyerek nem akar menni. Ez bizony nem egy választható foglalkozás. Mit lehet tenni ilyenkor? Mivel lehet meggyőzni?
1. Figyeljünk az érzéseire
„Nem biztos, hogy az a jó cél, ha meg akarjuk győzni a gyereket – magyarázza Simon Katalin kineziológus. – Hasznosabb szerintem az érzelmekről beszélni, és elővenni az értő figyelmet, mint eszközt, hogy megismerjük a tiltakozás mögött rejlő valódi szükségletet. Sokszor az is elég, ha ki tudja mondani a gyerek, hogy fáradt, vagy bármi egyéb baja van, és megszűnik a nagy ellenállás. És az is jó megoldás lehet, ha elmondjuk neki, milyen jó dolgok várják itthon iskola után. És az is fontos, hogy ha épp nincs idő türelmesen kérdezgetni a gyereket arról, hogy miért nem akar iskolába menni, mondjuk el neki, hogy most épp nem tudunk erre sort keríteni, bár tudnánk, de ha hazajövünk, alaposan átbeszéljük, miért tiltakozik ellene.”
2. Mutassunk példát
„Leendő elsősök szüleivel szoktunk arról beszélgetni, mivel könnyíthetnék meg az iskolakezdést, mivel csinálhatnának kedvet az új élethelyzethez, a tanuláshoz – meséli Ács Noémi gyógypedagógus. – A legfontosabb szerintem a példamutatás. Minden gyereknek, nem csak az elsősnek jó, ha reggelente azt látja, hogy a szülei is örömmel kezdenek neki egy új napnak. Mesélhetünk akár a nehézségeinkről is, de azokat kihívásként feltüntetve. (Persze mindez csak akkor működik, ha őszintén így tudjuk gondolni. Ha nem, akkor ezen nekünk magunknak is dolgoznunk kell.). Így a gyerek a szülei példáján tanulja meg, hogy a munka illetve az iskolai tanulás nem biztos, hogy mindig könnyű, de ez nem baj!”
3. Hibázni ér
„A második »módszer«, amelyet jómagam a kamasz tanítványaimnál alkalmazok főleg, az a hibák szeretete – folytatja Noémi. – Arra tanítom őket, hogy a hiba jó, a hiba a barátunk. Jó hibázni, mert végre tudjuk, hogy mi nem megy, mire kell nagyobb figyelmet fordítanunk, mihez kell még segítséget kérniük. Ja, és senki se tud ám mindent, mert akkor minek járnánk suliba? Ha ezt megértik, jelentősen csökkenhet az iskolával kapcsolatos szorongásuk.”
4. Egy gyerek is „mehet szabira”?
Simon Katalin kineziológus egy kedves szokásukat osztja meg, amely segíthet, ha a gyerek elfáradt, elkedvetlenedett az iskolai terhelésben. „A mi iskolánkban 3 napot igazolhatott a szülő, és mi ezeket úgy használtuk fel, hogy a gyerekek kérhettek »anyanapot«. Mi így hívtuk azokat a napokat, amikor a gyerekek itthon maradhattak akkor is, ha épp nem voltak betegek. Persze ezt előre egyeztetve, nem az adott nap reggelén kitalálva. Jó lehet a nyűgösebb reggeleken bedobni ezt a lehetőséget: »Úgy látom, szükséged van anyanapra, délután kitaláljuk, mikor tudjuk megoldani.« Nem muszáj, hogy beteg legyen a gyerek ahhoz, hogy pihenhessen.”
5. Beszélgessünk
„Hiszem, hogy rettenetesen hasznos otthon minél többet beszélgetni – tanácsolja a gyógypedagógus. – Mindenkinek, mindenről. Sikerekről és kudarcokról is. Mi történt ma? Meg tudtam oldani? Hogyan éltem meg? Valóban nehéz erre időt találni manapság – de mire találjunk, ha erre nem?”
Gond van a háttérben?
Sok szülő kezd aggódni, ha a gyereke gyakrabban mondja, hogy nem akar iskolába menni, hogy valamilyen konfliktus lehet a háttérben, amiről ő nem tud. Mikor gyanakodjunk erre, és hogyan derítsük ki? Szakértőink szerint az egyetlen hatásos módszer az őszinte beszélgetés.
„Töltsünk időt a gyerekkel, ne csak beszéljünk neki, utasításokat adjunk, hanem figyeljünk rá, és adjunk esélyt annak, hogy magától megnyíljon – ajánlja a kineziológus. – Ilyenkor jobban el tudja mondani, ha valami bántja, mint felszólításra. Nem biztos, hogy iskolai bántalmazásról van szó, lehet, hogy a tanulás nem megy, nem jön ki egy tanárral, egy társával – a lényeg, hogy legyen módja és ideje elmondani ezt. Ha pedig nyílt vagy rejtett módon panaszkodik az iskolatársaira, sebeket, foltokat veszünk észre a gyereken, érezhetően bezárul, ellenségessé válik, akkor mindenképp foglalkozzunk ezzel, kérjük a pedagógusok vagy más szakértő segítségét.”
„Nagyon fontos, minden gyereknek tudnia kell, hogy soha senkinek nincs joga bántalmazni őt – figyelmeztet a gyógypedagógus. – Ő az összes hibájával együtt úgy jó, ahogy van. Aki mást mond, azt messziről el kell kerülnie. Ezt pedig sok őszinte, mély beszélgetéssel kell tudatosítani a gyerekekben.”
Kapcsolódó cikkek
