Kép: Getty Images
A bocsánatkéréssel ugyanis vállaljunk felelősséget, hogyan kezeljük az érzelmeinket, és azt is, hogy a hibázás természetes része az életnek. De hogyan kérjünk úgy bocsánatot, hogy az valódi legyen, és ne egy elhadart „bocsika”?
Miért fontos bocsánatot kérni szülőként?
A szülők gyakran érzik úgy, hogy ők „a nagyok”, akiknek mindig tudniuk kell, mi a helyes. Csakhogy a valóságban ők is emberek: fáradtak, ingerültek, néha túlfeszültek és hibáznak. A bocsánatkérés ilyenkor nem gyengeség, hanem fejlődési lehetőség.
Három dolog miatt különösen fontos, hogy a szülő is tudjon bocsánatot kérni:
Mintát adunk.
A gyerekek nem abból tanulnak, amit mondunk, hanem amit csinálunk. Ha azt látják, hogy a szülő képes elismerni a hibáját, ők is könnyebben fogják ezt tenni másokkal és velünk is.
Biztonságos érzelmi környezetet teremt.
Amikor bocsánatot kérünk, azt üzenjük: „A kapcsolatunk fontosabb, mint az egóm.” Ez erősíti a kötődést és a bizalmat.
Az érzelmi intelligenciát fejleszti.
A bocsánatkérés része az önreflexió, az empátia és a felelősségvállalás. Ha ezt gyakoroljuk, a gyerek is megtanulja, hogyan kezelje a hibáit, szégyenérzete nélkül.
Mit tanítunk ezzel a gyereknek – és magunknak is?
A hibázás természetes.
A gyerek érzi: nem attól lesz „jó”, ha tökéletes, hanem attól, ha képes javítani a hibáit.
A kapcsolat nem törékeny.
Az a gyerek, akitől a szülő bocsánatot kér, azt tanulja meg, hogy a kapcsolatok kibírják a konfliktust, és lehet rajtuk javítani.
A szavaknak ereje van.
A gyerek megtapasztalja, hogy az ő érzései számítanak, életkorától függetlenül.
A felelősségvállalás bátorság.
Ahogy mi is megtanuljuk: nem attól lesz tekintélyünk, hogy mindig igazunk van, hanem attól, hogy tudunk fejlődni.
Hogyan kérjünk bocsánatot? – Így csináld jól
A gyerekhez illő, valódi bocsánatkérés egyszerű, őszinte és tiszta. Íme néhány működő módszer és mondat:
Ne bagatellizáld az érzéseit
Példa:
„Sajnálom, hogy olyan hangosan szóltam rád. Látom, hogy megijesztett. Nem akartam így reagálni.”
Ez azt üzeni: „Fontos vagy, fontosak az érzéseid.”
Ne okoljuk a gyereket a saját viselkedésünkért
Nem így:
„Bocs, de te provokáltál ki.”
Hanem:
„Nem így kellett volna reagálnom, akkor sem, ha nehéz volt a helyzet.”
Ez megtanítja: a viselkedésünkért mindig mi vagyunk felelősek.
Mondd el röviden, miért történt
Nem kifogásként, hanem magyarázatként.
„Fáradt voltam, és elvesztettem a türelmemet. De ezen dolgozom.”
A gyerek megtanulja: az érzelmek kezelhetők, fejleszthetők.
Mondj valamit arról, hogyan szeretnéd legközelebb másként csinálni
„Legközelebb inkább veszek egy nagy levegőt, mielőtt rád szólok. Kérlek, segíts, hogy emlékezzek rá.”
Ezzel valódi fejlődési ívet mutatsz, amit a gyerek is követni tud.
Fizikai gesztussal is erősítheted
Egy ölelés, egy kézfogás, egy simogatás.
Gyerekeknél a testbeszéd sokszor gyorsabban gyógyít, mint a szavak.
Mit ne mondj soha?
- „Na jó, bocsánat, elégedett vagy?”
- „Csak miattad kértem bocsánatot.”
- „De te is hibáztál!”
- „Ne sértődj már meg ezen!”
Ezek nem bocsánatkérések, hanem a felelősség elhárítása.
A bocsánatkérés hosszú távú hatása a gyerekre
Egy olyan gyerek, akinek a szülei kérnek tőle bocsánatot:
- empatikusabb lesz,
- jobban kezeli a konfliktusokat,
- kevésbé fél hibázni,
- könnyebben bocsát meg,
- megtanulja, hogy az emberi kapcsolatok javíthatók.
A bocsánatkérés tehát nem gyengíti a szülői tekintélyt, éppen ellenkezőleg: mélyebb, őszintébb kapcsolódást hoz létre.
Kapcsolódó cikkek
