Legalábbis Magyarországon. A WHO ajánlása alapján, ha különös indok nincsen, akkor biztosítani kéne minden olyan anyának a hüvelyi szülést, akik korábban császármetszéssel hozták világra gyermeküket. Magyarországon vannak intézmények és orvosok, akik támogatják ezt a szemléletet, de még mindig az az általános nézet, hogyha egyszer császár, akkor másodszor (többedszer) is az is lesz.
Természetesen nem kérdőjelezhető meg bizonyos esetekben, hogy ismét császármetszés indokolt. Annak eldöntésében, hogy az előző császármetszés után szülhet-e az édesanya természetes úton, fontos szerepet játszik, hogy a műtét során milyen irányú metszést ejtett az orvos a méhen.
Az úgynevezett harántmetszés a méh alsó harmadában, vízszintesen fut, szemben a hosszanti metszéssel, amely a méh kellős közepén, függőlegesen fut, ez utóbbit longitudinális metszésnek hívják. Hosszanti metszés esetén nagyobb a hegszétválás kockázata, ezért a kismama zárójelentésében minden esetben feltünteti az orvos, milyen típusú vágásra került sor. A kívülről is látható hasi heg elhelyezkedése sajnos semmiféle támpontot nem ad erről, a méhen ugyanis akkor is lehet hosszanti metszés, ha kívülről a bikinivonalnál fut.
Az általános orvosi félelem a császármetszés utáni hüvelyi szüléssel (VBAC) kapcsolatban a méhen található heg szétválása, ami ha bekövetkezik, akkor mind a baba, mind az anya élete veszélybe kerülhet. Bár ennek valószínűsége nem túl nagy (0,2-1,5 %), mégis leginkább a jogi környezet miatt (ti. császármetszés elmulasztásáért felelősségre vonható a szülész, ellenkező esetben, azaz feleslegesen elvégzett császármetszésért nem valószínű, hogy bárki perelne)sok orvos eleve elutasító a császár utáni hüvelyi szülés-kísérlettel.
Mivel a kockázatot az előzetes műtét okozza, ezért célszerű lenne, ha a császármetszés indikációja lenne nagyon alaposan átgondolt és valóban csak a legvégső, nagyon indokolt esetben végeznék el.
Hiába a nemzetközi ajánlás, mivel az elmúlt évtizedekben nem engedték a hazai orvosok, hogy császármetszés után hüvelyi szülésre készüljön az anya, így elmaradt az a rutin, tapasztalat, ami az orvosokat is magabiztossá tenné a szülés kísérésében a császár utáni hüvelyi szülés tekintetében. Így sajnos kevés olyan kórház van, ahol akadnak olyan orvosok, akik támogatják a nők ezen választását, felelősen végigkísérik a várandóságot, a vajúdást. Azoknak a nőknek, akik ezt az utat választják, rengeteg akadállyal kell megküzdeniük, de korántsem lehetetlen olyan segítőket találniuk, akik támogatják őket a döntésükben.
Ha megvan a választott kórház (otthon szülni Magyarországon császármetszés után nem szabad), orvos, szülésznő, akkor sokan, akik maguk sikeres VBAC-n vannak túl azt javasolják, hogy amennyiben lehetséges, feltétlenül vigyen magával a kismama dúlát.
Szintén nagyon lényeges, sőt talán a kismama oldaláról a legfontosabb az alapos tájékozódás mellett, a lelki-testi felkészülés. Az előző szülés feldolgozása, a támogató környezet megtalálása, az önbizalom erősítése, a pozitív kimenetelbe vetett hit és a sor még hosszan folytatható lenne.
Érdemes tájékozódni, tanácsot kérni például a Facebook VBAC támogató csoport Magyarország zárt csoporttól. Felkeresni olyan segítőket, terapeutákat, akik a feldolgozásban tudnak segíteni, és nem utolsó sorban olyan könyveket olvasni, amelyek az elfogadásban, elengedésben szolgálnak tanácsokkal (pl. Michel Odent: Császármetszés, Berencsi-Eke Csilla: Anyasebek, Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában – Katarzis vagy krízis, Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol).
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
