Kép: Getty Images
Walpurgis-éj: mi történik ekkor?
A népi hagyományok és a középkorból fennmaradt misztikus elemek számos kultúra ünnepeiben ma is jelen vannak. Ezek közé tartozik a Walpurgis-éj is, amely a német és észak-európai folklór egyik legismertebb és legkülönlegesebb eseménye. Az ünnepet április 30. estéjétől május 1-jéig tartják, és gyökerei az ősi germán pogány hagyományokhoz nyúlnak vissza.
Az elnevezés Szent Walpurga nevéhez kapcsolódik, aki a hagyomány szerint védelmet nyújtott a gonosz erők és boszorkányok ellen. A néphit úgy tartja, hogy ezen az éjszakán a boszorkányok és démonok összegyűlnek, tüzek körül táncolnak, és a természet megújulását ünneplik. A Walpurgis-éj időben egybeesik a Beltane ünnepével, amely az ősi kelta naptár szerint a tél végét és a nyár kezdetét jelöli. Ez az időszak a termékenység, a bőség és az újjászületés szimbóluma, amikor az emberek és a természet közötti kapcsolat különösen fontossá válik.
A hagyomány szerint a Walpurgis-éj tüzei megtisztító erővel bírnak: elűzik a rossz szellemeket, és hozzájárulnak a föld termékenységéhez. Az ünneplés módja régiónként eltérő: sok helyen máglyákat gyújtanak, amelyek körül táncolnak és énekelnek, máshol felvonulások, jelmezes események és népi mulatságok színesítik a programot. A néphit szerint ilyenkor a boszorkányok és a rossz szellemek aktívabbá válnak, ezért különféle praktikákkal igyekeztek megóvni az otthonokat és a közösséget. A legismertebb védekező szokások közé tartozott a zajkeltés: kolompokkal, ostorcsattogtatással vagy akár tüzek gyújtásával próbálták elűzni a rontást. Egyes vidékeken fokhagymát akasztottak az ajtóra, máshol szentelt ágakat helyeztek az ablakba. A „ház védelme” nemcsak babona volt, hanem közösségi élmény is, amely összehozta az embereket.
Bár népszerűsége az idők során változott, napjainkban ismét egyre több országban tartják meg, különösen Észak- és Nyugat-Európában. A több évszázados hagyományok és a modern ünneplési formák együtt teszik különlegessé ezt az eseményt, amely egyszerre idézi meg a múlt misztikus világát és erősíti a közösségi élményt.
A Walpurgis-éj számos műalkotásban felbukkan, gondoljunk csak a Faustra. Az egyik legismertebb zenemű, Mendelssohn Az első Walpurgis éj c. kantátája:
de még Nils Holgersson egyik epizódjában is megemlékeznek róla:
Mi az a májusfa?
Érdekesség, hogy ugyanehhez az időszakhoz kapcsolódik a májusfaállítás hagyománya is. A májusfa állítása az egyik legszebb és leglátványosabb hagyományos népszokás, amely elsősorban a természet újjászületését, a tavasz kiteljesedését ünnepli. A szokás a húsvét utáni, pünkösdig tartó időszakhoz kapcsolódik, és Európa-szerte ismert. A májusfa egyben az udvarlás jelképe is volt: a fiatal férfiak ezzel fejezték ki érdeklődésüket a kiszemelt lány iránt.
Eredete egészen a kereszténység előtti időkre vezethető vissza, bár később vallási jelentéssel is gazdagodott. Magyarországon az első írásos említése 1502-ből maradt fenn. A középkorban a hagyományt keresztény történetekkel is összekapcsolták, például Szent Fülöp apostol és Szent Jakab apostol alakjával. A néphagyomány szerint a májusfa állításának szokása egy legendához is köthető, amelyben egy fiatal lány imájára egy földbe szúrt bot kizöldült – ez a csoda május elsejéhez kapcsolódott. Innen eredhet az a szokás, hogy a legények zöld ágakat vagy fákat állítanak a lányok háza elé. A májusfa több néven is ismert, például májfa, hajnalfa vagy jakabfa. Magyarországon leggyakrabban május 1-jén állították fel, de egyes vidékeken pünkösdkor, sőt Székelyföldön már húsvétkor is szokás volt. A díszítéshez szalagokat, virágokat használtak, de sok helyen étellel, itallal is gazdagították. A májusfa állítása általában az udvarló kezdeményezésére történt, de előfordult, hogy több rokon lánynak is állítottak fát. Egyes településeken közös, a közösségnek szánt májusfa is volt, amelynek kidöntése ünnepi mulatsággal járt.
A díszítés és jelentése
A májusfa lehetett például nyárfa, fenyő vagy más lombos ág. A díszítés során színes szalagokkal, kendőkkel, virágokkal tették látványossá, és helyenként ajándékokat – például bort vagy hímes tojást – is elhelyeztek rajta. A fa mérete és díszítettsége sokat elárult az udvarló szándékáról: minél nagyobb és gazdagabban díszített volt, annál komolyabb érdeklődést jelzett. Az viszont rossz jelnek számított, ha egy nagylány nem kapott májusfát. Ha több kérő is versengett egy lány kegyeiért, előfordult, hogy több fa is került az udvarba. Ilyenkor a fákat gyakran őrizték, nehogy a riválisok eltávolítsák őket. A hagyomány része volt az is, hogy a ház lakói megvendégelték a faállítókat, általában borral kínálva őket.
Kapcsolódó cikkek
