Ha már nagyobb gyereket hallunk nyávogni, akkor gyakran olyan helyzetekben tipikus ez a viselkedés, amikor nagyon akarnak valamit és visszanyúlnak korábbi viselkedésmintákhoz. Sokszor éppen a szülők bátorítják a nyávogást azzal, hogy teljesítik a gyerek kívánságát, csak ne nyafogjon tovább.
Különösen akkor fogy el a türelem, amikor a gyerek már elég nagy ahhoz, hogy ne így fejezze ki a kívánságait. Sok szülő ilyenkor olyasmit gondol, hogy már árnyaltabban kéne kifejeznie magát a gyereknek, túl gyerekes a korához képest és úgy érezhetik, a gyerek manipulálja őket. De honnan jön egyáltalán a nyafogás és mennyire lehet természetes bizonyos életkorban?
A csecsemők sírnak, ha éhesek, vagy ha pelenkát kell cserélni. Még nem tudják szavakkal kifejezni, ha szeretnének valamit, csak sírással. Kétéves korukra már mondatokban beszélnek és sokuknál ekkor lép be a nyafogás. Ekkor kezdődik az a folyamat, amikor lassan megtanulja, hogyan fejezze ki az érzelmeit, hogyan verbalizálja azokat. A szülők elősegíthetik és elfogadottá tehetik a nyafogást, ha olyan mintát alakítanak ki, hogy teljesítik a gyermek kívánságát, amikor nyafog. Sokszor azért teszik ezt a szülők, mert nem tudnak nemet mondani és azért is, hogy így hagyja abba a nyafogást a gyerekük. Ezzel azonban csak azt mutatják: helyes viselkedés nyafogni, hiszen így az fog történni, amit szeretnél. Ehelyett az alábbiakkal érdemes próbálkozni.
Fogadjuk el
Bizonyos életkorban az érzelmek kifejezésének módja a nyafogás. Ez tulajdonképpen a sírás és az érzelmek verbális kifejezése közötti átmenet, azaz csak az egészen kicsiknél van létjogosultsága. Lássuk be, hogy segítségre szorul, ha kineveted vagy megpróbálod elhallgattatni, akkor nem segíted, hogy megtanulja kifejezni az érzelmeit. Ehelyett fogadd el az érzelmeit, mondd is ki, pl. “Értem, hogy nagyon szeretnél most elmenni a játszótérre és szomorú vagy, hogy most nem megyünk”. Talán ha hangosan megfogalmazod a nyafogás okát, az neked is segít abban, hogy nyugodtabban tudj reagálni.
Fejezd ki, hogy nem ez a célravezető már
Nyugodtan, türelmesen kérd meg a gyereked, hogy a szokásos, rendes hangján beszéljen, hiszen már nagy, képes rá. Fejezd ki azt is, hogy segíteni szeretnél neki, de kérje, mondja nyafogás nélkül, amit szeretne, ami bántja.
Magyarázd el
A korának megfelelően magyarázd el neki, hogy – a fenti példánál maradva – miért nem tudtok most elmenni a játszótérre. Ha megérti, akkor azt is értenie kell, hogy oka van annak, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretné. Így jobban el tudja fogadni a döntésedet.
Legyen valamilyen megoldás
Még mindig a játszóteres példával élve, adj valamilyen pozitív megoldást a problémára. “Most nem tudunk elmenni, de délután elmegyünk egy kis időre, hogy tudj ma is hintázni.” Ezzel egyszerre azt mondod, hogy komolyan veszed őt és azt is, hogy igyekszel megoldást találni. Ez pedig csak a bizalmát fogja erősíteni benned.(Cikk forrása: psychologytoday.com)
Kapcsolódó cikkek
