A Penn State Egyetem Orvosi Iskolája (Penn State College of Medicine) kutatói egy nemrég készült tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy azoknál a nőknél, akik azért hagyták abba a szoptatást, mert úgy vélték, hogy elégtelen az anyatejtermelésük – ezt az állapotot elégtelen tejellátottságnak (PIMS) nevezik -, nagyobb valószínűséggel fordul elő egy speciális génmutáció az emlőszövetben. Ezeknek az édesanyáknak nagyobb valószínűséggel születtek olyan babáik, akik kevesebbet híztak – írja a medicalxpress.com.
A kutatók elmondták, hogy ennek a mutációnak a szűrése anyai jellemzőkkel, például életkorral és testtömegindexszel kombinálva hasznos lehet abban, hogy azonosítsák azokat az anyákat, akiknél fennáll a veszélye annak, hogy a szoptatást az anyatejtermelés észlelt hiánya miatt idő előtt abbahagyják.
Dr. Steven Hicks, a Penn State Health Children’s Hospital vezető kutatója és gyermekorvosa elmondta, hogy az Egészségügyi Világszervezet, az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia és az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium a kizárólagos szoptatást javasolja legalább 6 hónapig. “Míg a nők 83 százaléka kezdi meg a szoptatást, csak 57 százalékuk folytatja 6 hónapig. Társadalmi-gazdasági és környezeti tényezők hozzájárulhatnak a korai befejezéséhez, de az anyatejtermelődésre is gyakran hivatkoznak. Azoknak a nőknek az azonosítása, akiknél nagyobb a valószínűsége, hogy kevesebb lesz az anyatejtermelés, azzal segíthetünk nekik forrásokat szerezni az anyatejes táplálás folytatásához, például a szoptatási konzultációs szolgáltatásokhoz.”
- Kapcsolódó: Miért termel kevesebb anyatejet az egyik mell?
Korábbi kutatások az anya genetikáját összefüggésbe hozták az anyatejben lévő tápanyagokkal, de csak kevés kutatás vizsgálta, hogyan kapcsolódhat a genetika az anyatejtermeléshez. A kutatók 18 gént tanulmányoztak, amelyek erősen expresszálódnak a női emlő- vagy tejtermelő szövetekben. Ezeknél a géneknél vizsgálták az esetleges mutációkat, hogy kiderüljön, hogy a mutációk összefüggésben állnak-e az anyák észlelt anyatejtermelődésével.
A kutatócsoport 88, 19-42 év közötti nőt követett nyomon a gyermekük életének első évében. Az édesanyák a baba egy, négy, hat és tizenkét hónapos korában töltöttek ki felméréseket a csecsemőik táplálkozási szokásairól. Ezekben kérdéseket tettek fel az észlelt anyatejtermelésről, arról, hogy a gyermek kapott-e tápszeres kiegészítést, és ha igen, miért (például csökkent vagy alacsony tejtermelődés, a szoptatásból eredő allergia jelei, vagy olyan egyéb személyes okok, mint a munka, a bölcsőde, stb.). Az édesanyáktól DNS-mintát is vettek, nyálból.
A felmérésekből származó válaszok alapján a kutatók PIMS-ben szenvedő, vagy az észlelet megfelelő anyatejtermelődést (PAMS) tapasztaló csoportba sorolták az édesanyákat. Úgy találták, hogy a 45 PIMS-ben szenvedő anya nagyobb valószínűséggel szoptatott rövidebb ideig, alacsonyabb tejtermelődésről számoltak be, és babáik nem gyarapodtak megfelelően.
A kutatók elemezték az anyák DNS-mintáit, és mutációkat kerestek 18 génnél, amelyek részt vesznek az anyatej termelésében. Bár néhány nőnél a vizsgált gének közül 10 esetében módosulást találtak, a kutatócsapat azt találta, hogy csak egy, az úgynevezett MFGE8 gén variánsa fordult elő gyakrabban a PIMS-ben szenvedő nőknél.
Statisztikai modellezéssel úgy találták, hogy az olyan anyai jellemzők, mint például az életkor, a korábbi szoptatás időtartama és a testtömeg-index önmagukban nem tesznek különbséget a PIMS-ben szenvedő és a PAMS-ot tapasztaló anyák között.
Az eredményeket a Breastfeeding Medicine folyóiratban tették közzé.
Hicks elmondta, hogy a tanulmány eredményeit egy nagyobb, több anya bevonásával készülő tanulmányban szükséges validálni. További kutatásokra van szükség azoknak a biológiai folyamatoknak a feltárásához, amelyek meghatározzák, hogy ez a gén hogyan befolyásolja az anyák anyatejtermelését, hogy jobban megértsük a PIMS-szel való összefüggést.