Egyik sem ad okot aggodalomra. Ne csináljunk feleslegesen nagy dolgot belőle, ezzel csak elvesszük a gyermek kedvét a spontaneitástól, a mozgástól.
A kisgyerek számára ennél fontosabb, mitől múlik el gyorsan. Fontos, hogy ne üljön le, lassan sétáljon tovább, egyenletesen lélegezve. Orron beszívja a levegőt, szájon kifújja. Belégzéshez álljon lábujjhegyre és nyújtózzon a magasba, kilégzéskor eressze le karjait és hajoljon előre. Hasznos lehet, ha mindkét kezét az oldalára helyezve megnyomja a fájó részt.
Megelőzhetjük a problémát, ha mozgás előtt egy-két órával nem eszik és iszik sokat a gyerek, illetve rendszeresen végez élénk testmozgást. Egyes vélekedések szerint, azoknak a gyerekeknek, akik megszokták a heves mozgást, és hetente többször végeznek olyan élénk tevékenységet, amelynek során a lihegésig kifulladnak, nemigen szúr az oldaluk, ez inkább azoknál jelentkezik, akiknek ritkán van lehetőségük a futkározásra. Más feltételezések szerint viszont bárkinél jelentkezhet a szúró fájdalom, nemhogy gyerekek, de sportoló felnőttek esetében is.
A kulcs valószínűleg az evés-ivásban, a helyes testtartásban, a ritmusban, a légzésben és a fokozatos terhelésben van. Az utóbbit gyermekek esetében nehéz kontrollálni, a többi tényezőt többé-kevésbé tudja kezelni a szülő. Mivel a probléma nem nevezhető veszélyesnek, a fenti praktikákon kívül nincs különösebb teendő.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin