A köznapi szóhasználatban akkor beszélünk dajkaanyaságról, ha szívességből hordják ki a babát, ez főleg közeli hozzátartozók és barátok közötti megállapodás eredménye szokott lenni. A béranya anyagi juttatások ellenében vállalja más nő magzatának kihordását.
Főleg a béranyaság kérdése az, ami komoly erkölcsi és jogi problémákat vet fel, ez az oka annak, hogy a legtöbb országban, így Magyarországon sem került még sor a jogi háttér kidolgozására, és ezt az eljárást hazánkban nem engedélyezik.
Törvénytervezet
A szomszédos Romániában bár nem törvényesen, de jó pár éve gyakorlat, hogy a meddő párok béranyák vagy dajkaanyák segítségével jutnak babához. A román honatyák ennek kívántak legális keretet adni, ezért február közepén jóváhagyásra terjesztették elő a dajkaanyaság törvénytervezetét.
Eszerint dajkaanya segítségét vehetik igénybe azok a párok, akik legalább 12 havi meddőségi kezelésen vannak túl, amit az Országos Meddőségi Intézet orvosi bizonylatával igazolnak, vagy terhességet kizáró betegségben szenvednek (például súlyos cukorbetegség, szívbetegség). Nincs korhatárhoz kötve, hogy ki szerződhet dajkaanyával, de a meddőségi kezelések korhatára 45 év.
A megegyezés a felek között kötött szerződésen alapul, amelyben a dajkaanya kötelezi magát, hogy szülés után átadja a babát a jövendőbeli szülőknek.
Ki lehet dajkaanya?
A jóváhagyásra váró törvénytervezet alapján dajkaanya lehet az a 18 és 35 év közötti nő, akinek van saját gyereke, ezzel vélik biztosítani azt, hogy szülés után ne akarja mégis megtartani a babát. Ez az egy kitétel azonban kevés ahhoz, hogy a babára váró szülőpár a szerződés létrejötte, valamint leendő gyerekük fogantatása pillanatától teljesen nyugodt lehessen. A román törvények szerint ugyanis (hasonlóan a magyar joggyakorlathoz) az a nő tekintendő anyának, aki életet ad a csecsemőnek, így ha a felek között kötött kötelező szerződés ellenére a bér- vagy dajkaanya meggondolná magát, a szerződő pár és a hatóság is tehetetlen. A törvénytervezet ugyan tartalmazza, hogy a szerződésszegő fél felelősségre vonható, de mint az előterjesztő képviselő asszony is nyilatkozta: ha mégsem történne meg a baba átadása, akkor ez olyan kockázati tényező, amit az örökbe fogadó, sőt esetenként biológiai szülőknek vállalniuk kell.
Gyereket pénzért?
A fizetség kérdésével kapcsolatban sokan aggályaiknak adnak hangot. Egyfelől senkitől sem várható el, hogy ingyen hordja ki más pár gyerekét, ugyanakkor a pénzbeli juttatások szabályozásával könnyen vissza lehet élni, ráadásul etikai szempontból is elfogadhatatlan az élő személlyel való kereskedés. A törvénytervezet alapján a szerződés nem lehet gazdasági jellegű, a magzat kihordásáért kapott bármilyen juttatás büntetendő. Ha valaki mégis pénzbeli ellenszolgáltatás fejében egyezne meg a béranyával (ami reálisan nagyon is valószínű, hacsak nem rokonról vagy barátról van szó), ezt nem teheti meg törvényes keretek között, így kiszolgáltatottá, zsarolhatóvá válhat, ha a szülés után a béranya mégsem adná át a gyereket, vagy még több pénzt követelne.
Ez annál fájdalmasabb, mert biológiailag és érzelmi szempontból is a szülők saját élő gyerekéről van szó.Azt sem lehet felmérni előre, hogy a béranya, aki kilenc hónapig testében hord egy új életet, mennyire fog kötődni hozzá, még ha genetikailag semmi köze sincs a picihez. A másik kényes kérdés, hogy mi történik abban az esetben, ha nem egészséges gyermek születik, akit biológiai szülei már nem akarnak vállalni.
A dajka-, illetve béranyaság kérdése tehát számos ponton tisztázatlan és kockázatos. Mégis egyre többen vannak, akik már minden mást hiába próbálva vállalják ezt a lehetőséget is, csak hogy magukhoz ölelhessék végre annyira várt saját kisbabájukat.
Itthon a legújabb hír, hogy Steiner Kristóf is így szeretne örökbe fogadni, mégpedig londoni béranya segítségével.
Kapcsolódó cikkek
