Dr. Boros Judit
Röviden:
– 1983-ban végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen
– Integratív pszichoterápiás képzést végzett
– Laktációs szaktanácsadói vizsgát szerzett
– Három gyerek édesanyja
– A budapesti Szent István kórházban szokott szülést vezetni és operálni
Dr. Boros Juditot nem kell bemutatnunk a Kismama magazin és a babaszoba.hu olvasóinknak, hiszen gyakran olvashatjátokk írásait, szakértői válaszait. Most abból az alkalomból, hogy 2011. november 9-20-ig szavazhatsz rá az Aranyanyu díj egyik jelöltjeként, felelevenítünk egy régebbi, de még mindig aktuális beszélgetést.
Jó dolog nőként szülész-nőgyógyásznak lenni?Vidéken különösen tekintélytisztelőek és férfiközpontúak az emberek. Első munkahelyemen, ahol huszonhat évvel ezelőtt elkezdtem a szakmát, és gyakorlatot szereztem, egy ízben fiatal, pályakezdő férfikollégának magyaráztam egy beavatkozást a páciens mellett. A kolléga aztán távozott, én még a beteg mellett maradtam, aki ezt kérdezte tőlem: „Nővérke, visszajön még a doktor úr?” Vagyis azon is érdemes elgondolkodni, vajon a páciens el tud-e egyáltalán képzelni nőt szülészorvosként, feltételezi-e róla a szaktudást, megbízik-e benne. Tapasztalataim szerint nőként nincs könnyű helyzetben az ember ebben a szakmában. Többször is megkérdezték tőlem a férfikollégák, hogyan viszonyulnak hozzám a nők. Abból a feltételezésből indultak ki, hogy egy nő számára kellemetlen lehet, ha intim testrészeit nem férfi, hanem egy másik nő érinti meg. Mély nyomokat hagyott bennem az is, amikor életem első műtétjét végeztem. Bal kézzel nyitottam meg a beteg hasfalát – ez azért olyan furcsa, mert a műtőben a műszerek adogatása, a segédkező személyek felállása mind a „jobbkezes menetrendhez” igazodik. Az idősebb férfikolléga döbbenten kérdezte: miért vág bal kézzel? Amikor bevallottam, hogy balkezes vagyok, így sóhajtott fel: na még ez is! Tessék megtanulni jobb kézzel operálni! Így történt, hogy jobb kézzel is megtanultam ezeket a műveleteket, s ma már mindkét kezemmel egyformán jól tudom végezni.
– Azt mondják, a „nyers testi erő” fontos erény egy nőgyógyásznál. Ezen a téren hogyan lehet versenyképes egy nő?Nyers testi erő helyett inkább állóképességet mondanék, arra ugyanis nagy szüksége van a szülésznek. Hiszen nem ritka, hogy huszonnégy órát dolgozunk egyfolytában, vagy mindössze néhány órányi alvás után hívnak szüléshez.
– Mi befolyásolta leginkább a szemléletmódját?
Sokszor bábaként vagyok jelen a szüléseknél. Legalábbis így érzem, amikor én masszírozom a vajúdó derekát, amikor megengedem, hogy a nyakamba kapaszkodjék, vagy mellétérdelek a földre. Ahol sokan szülnek epidurális érzéstelenítéssel, ott nincs igény erre, mert kikapcsolják a fájdalmat. Aki engem választ, általában aktívan éli meg a vajúdást, s én vállalom azt a testi-lelki közösséget, ami köztünk létrejön. A szülés közben zajló lelki folyamatok megismerésének igénye hozta, hogy pszichoterápiás képzést is végeztem. Rájöttem, milyen fontos, hogy a kismamának milyen a viszonya női mivoltához. Ez a szülés komplikációmentességét is befolyásolja, ezért én lelki támogatást is szeretnék nyújtani a kismamának. Ha történetesen andrológus lennék, ugyanilyen fontosnak érezném, hogy megértsem a férfiakat, akiket gyógyítani próbálok.
– Saját szülésélményei hogyan érintették a munkáját?
– Első és második szülésem „hagyományos” körülmények között zajlott. Magányosnak éreztem magam, pedig voltak körülöttem. A harmadik szülésemnél velem lehetett a férjem. Saját bőrömön tapasztalhattam, milyen fontos ilyenkor az érintése, az igazi együtt szülés, az egymásra figyelés. A szülés intim helyzet, melynél nem kell az orvosnak vagy a szülésznőnek folyamatosan jelen lennie. Fontos, hogy a férj ne csak néző legyen, hiszen a szülés bizonyos értelemben annak a szexuális aktusnak a befejeződése, mely a gyereket létrehozta. Fontos tapasztalat volt, hogy mindezt személyesen átélhettem.
Kapcsolódó cikkek
