A párkapcsolatok komoly strapabírást igényelnek, és van, hogy segítséget kell kérni, ha úgy érezzük, nem elég erős a kapcsolatunk szakítószilárdsága. Ez nem a kudarc jele, ellenkezőleg: épp azé, hogy még van köztünk szeretet, hiszen készek vagyunk sok mindent megtenni azért, hogy együtt maradhassunk.
Amikor párterápiára gondolunk, akkor bonyolult konfliktusok sokasága jelenik meg előttünk, amelyekkel a párok nem boldogulnak; a terapeuta azonban mint egy varázsló kisimít mindent, és újra helyre áll a rend és béke. Andráska Zsófia párterapeuta szerint azonban bármennyire is reménytelennek tűnik egy-egy élethelyzet, a hozzá forduló párok többségében már ott van az a bizonyos „X-faktor”, vagyis akarnak és képesek egymásra figyelni, meg szeretnék hallgatni a társukat, és kíváncsiak a másik világára. Mindegy, hogy milyen konfliktussal és nehézséggel keresik meg, ha a felek között megvan ez az erős szeretetkötelék, az jó kommunikációs alap ahhoz, hogy megoldást találjanak problémáikra.
Mindennapi vitáink
Mivel egy párkapcsolatban két önálló, adott esetben eltérő igényű ember találkozik, így nyilvánvaló, hogy előbb vagy utóbb megjelennek a konfliktusok. Ugyanakkor nem ezek ténye okozza a nehézséget, hanem az, hogy mit tudunk kezdeni a különbözőségeinkkel. Vajon képesek vagyunk sérülésmentesen, a kapcsolatunkat megóvva kezelni ezeket? Vagy a konfliktuskezelésünk csak rombolja a kettőnk közti kapcsolódást?
„Nagyon ritkán találkozom tudatos rosszhiszeműséggel vagy rosszindulattal a munkám során. A hétköznapi helyzetekben egy egymást szeretni akaró pár kínlódik egy kommunikációs nehézséggel, valamint a leterheltséggel, és ki nem mondott elvárásokkal” – fogalmaz a párterapeuta, akit arra kértem, hogy osszon meg velünk a praxisából néhány jellegzetes párkapcsolati konfliktustörténetet, és azt is, miként sikerült ezekre megoldást találnia a feleknek.
A gyerek, mint konfliktusforrás
„Tipikus élethelyzet, hogy azzal érkezik hozzám a fiatal pár, hogy a korábban jól működő, erős szeretetre épülő kapcsolatuk megváltozott a gyermekük születése óta” – meséli Zsófia, és hozzáteszi, jellemzően akkor szaporodnak meg a problémás, amikor a gyermek úgynevezett sokemberes, vagyis rengeteg figyelmet és energiát igényel szülei részéről. Ezek a párok egyébként általában nem kérnek segítséget, ellenben nagyon fontos számukra a gyermek, és magas elvárásaik vannak a szülői szereppel kapcsolatban.
Ebben a nehéznek bizonyuló életciklusváltásban egyre fáradtabbak és kialvatlanabbak a szülők. Hamarosan megjelennek az első repedések a korábbi harmonikus kapcsolaton, a sorozatos viták és egymás hibáztatása pedig állandósulhat.
Ilyenkor az a legfontosabb, hogy a pár a terapeuta támogatásával képes legyen meghallgatni egymást, hiszen csak így tudhatják meg, hogy társuk hogyan érzi magát az adott konfliktusban; de ugyanilyen fontos, hogy el tudják engedni egymás sérelmeit is. Így jó esetben ahelyett, hogy a rajtuk kívül álló nehézség kerülne fókuszba, végre egymással kezdenek el foglalkozni.
A terápia során a szakember abban is segít nekik, hogy távolról és egészében nézhessenek rá a velük történtekre, így világossá válik számukra, hogy nem velük van a baj. A konfliktus abból fakad, hogy belső erőforrásaikból képtelenek eleget tenni egymás elvárásainak.
„Ha a kapcsolatunkban korábban erős szeretetkötelék fűzött össze bennünket, akkor meg tudunk nyílni, és kimondódik a varázsmondat: »Fontos vagy számomra. Szeretnék visszatalálni hozzád!«” – emeli ki Andráska Zsófia.
Ilyenkor egészen elementáris felismerések jöhetnek, és elindul az enyhülés – teszi hozzá a szakember, aki szerint fontos azokat a gyakorlati teendőket is megfogalmazni, amelyek megkönnyíthetik a hétköznapokat. Sokszor ugyanis nem mondjuk el a párunknak, hogy mire lenne szükségünk, csak a gondolat szintjén fogalmazódnak meg elvárásaink.
Gyakori az elmagányosodás
„Van, amikor pszichodramatikus eszközökkel segítek a pároknak abban, hogy bele tudjanak helyezkedni a másik világába, megértsék, mi zajlik a társukban – avat be Zsófi. Pont a héten történt, hogy egy pár férfi tagja fontos felismerésre jutott a feleségével kapcsolatban, és elsírta magát.”
Ebben az esetben az okozta a felek közti állandó konfliktust, hogy a nő úgy érezte, hogy férje – aki egy határozott, biztonságot nyújtó, problémamegoldó személyiség – nem tudja kimutatni a szeretetét felé, míg gyermekei irányában ez nem okozott nehézséget számára.
Amikor Zsófi arra kérte őket, hogy nézzék meg egy kép erejéig, mi történik, amikor a férj hazaér a családjához, akkor azt látták, hogy a feleség a sarokban várakozik, a férj pedig egyből a gyerekekhez siet és velük játszik.
Amint szerepet cseréltek, kiderült, hogy a férj azért fordul a gyerekek felé, mert a sarokban várakozó felesége elérhetetlennek tűnik számára; míg a férfi – felesége szerepébe bújva – megtapasztalhatta azt, hogy mennyire magányos a másik fél ebben a szituációban. Mindketten rádöbbentek tehát, hogy párjuk nem akarta megbántani a másikat, de adott helyzetben nem tudott mást tenni. Ezzel a felismeréssel pedig elkezdődhetett a közös munka.
Csak az a fránya pénz…
Gyakori probléma, hogy a férj és feleség nem beszélnek a pénzügyekről, és a ki nem mondott elvárások akár évekig elhúzódó konfliktust is okozhatnak.
Ez történt azzal a párral is, akinek az életében egy lakás volt a probléma forrása. A terápia során kiderült, hogy amikor összeismerkedtek, a férfinak már volt egy nagyobb belvárosi lakása, a nőnek meg egy kis külvárosi garzonja. Soha nem beszéltek azonban arról, hogyan és hol akarnak élni. A gyerekek születése után pedig úgy alakult automatikusan, hogy a férfi lakásába költöztek. Annak ellenére, hogy a feleség nem szeretett a belvárosban lakni, sok-sok évet töltöttek itt, miközben a férj rengeteg energiát fordított a felújításra.
„Amikor eljutottak hozzám, akkor már egy hét-nyolc éve elhúzódó történetük volt arról, hogy a kapcsolatuk elején nem beszélték át azt a kérdést, hogy kinek mik az igényei.”
Számtalan oka volt annak, hogy a férfi miért ragaszkodott annyira érzelmileg a lakáshoz, ami nem csak egy befektetés volt számára. Amikor végre lehetőséget kapott arra, hogy az ezzel kapcsolatos érzelmeit és gondolatait megoszthassa a feleségével, felszabadulhatott egy nehéz téma, ami ez idáig csak veszekedésforrás volt számukra. A felek kimozdultak a lövészárokból, és megállapodtak arról, hogy mi lenne az ideális megoldás.
Vettek egy házat, és egy nyár erejéig belekóstoltak a vidéki életbe, ami pozitív élményt adott, és azóta is tovább szövik terveiket a jövőre nézve.
A mozaikcsalád emelt szintű kihívás
A mozaikcsaládokban jellemző konfliktushelyzet, hogy párunk előző kapcsolatából született gyermekével nehezen találjuk a hangot. A szakember tapasztalatai szerint azonban nagyon sokszor konkrétan megfogható és beazonosítható okok állnak a háttérben.
Ilyenkor abban segít a terapeuta, hogy a felek megértsék, ennek a fajta kapcsolatnak ez tipikus nehézsége, amin – bár nem lehet változtatni –, de dolgozhatunk annak érdekében, hogy minden félnek komfortosabb legyen a helyzet.
Zsófi példaként említi azt a kényes szituációt, amikor a korábban megosztott felügyelet alatt álló vagy fix láthatással rendelkező gyermek már szabadon és önállóan jön-megy a két szülő között. Az azonban, hogy a pár másik tagjának nincs rálátása arra, hogy mikor érkezik a gyerek, felborítja a napirendet, és komoly feszültségeket okozhat benne. Mi a teendő ilyenkor?
„Menjünk le a konkrétumok szintjére, nézzük meg, mit lehetne csinálni, ami a párunknak biztonságot ad!” – javasolja a szakember.
Beszéljük meg, hogy a gyermek csak úgy jöhet, hogy előtte egyeztetünk! Persze az apa vagy anya ez esetben joggal mondhatja, hogy: „Ő az én gyerekem, aki akkor jön, amikor akar!”, ugyanakkor tartsuk szem előtt azt is, hogy ezzel a változtatással támogatni tudjuk társunkat abban, hogy könnyebb legyen számára a gyerekünkkel való kapcsolódás.
Léteznek konfliktusmentes kapcsolatok?
A párterapeuta praxisából hozott esetek is jól mutatják, hogy nem kell tartanunk a konfliktusoktól, hiszen ezek az életünk természetes velejárói. Andráska Zsófia pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy sok esetben egy konfliktusmentesnek és ideálisnak tűnő kapcsolat sem feltétlenül kiegyensúlyozott. A mélyben számtalan, ki nem mondott feszültség húzódhat, és az is előfordulhat, hogy valamelyik félnek komoly áldozatokat kell hoznia a harmónia érdekében.
Kapcsolódó cikkek
