Már egy éve, hogy elhunyt Markó Iván, a Kossuth-díjas táncművész. A Blikk rá emlékezve kérdezett meg több hozzá közelállót a veszteségről, a kiemelkedő tehetséghez fűződő emlékeikről.
Távozása tragikus volt, hiszen magányosan élt, ezért mikor lakásában rosszul lett és összeesett, napok teltek el, mire megtalálták.
Egy ismerőse nem érte el telefonon, ezért végül rátörték az ajtót. Markó Iván már alig lélegzett. Napokon át küzdöttek a z életénél, végül hiába: hetvenöt évesen végződött be az életmű.
– Tizenhat éves voltam, amikor megismertem Ivánt. Édesapám akkor készített vele egy interjút, én pedig lenyűgözve néztem ezt a szuggesztív, különleges karakterű művészt – idézi a lap Gyárfás Anikót, Gyárfás Tamás lányát. – Plátói szerelem volt az első látásra, s onnantól kezdve megtisztelt a barátságával. De nem is barátság volt ez: mivel nem volt gyermeke, engem a fogadott lányának tartott. Annyira senki nem tudott szeretni a világban, mint ő. Rendkívül mély érzésű ember volt, aki különleges tehetséget kapott a sorstól. Ott voltam az előadásain, sokszor a próbáin is, ahol precíz volt és tökéletes. Úgy, olyan tisztelettel és szenvedéllyel irányította a táncosait, hogy az ember beleborzongott. Amikor kórházba került, bementem hozzá, de már nem engedtek be. Nem tudtam elbúcsúzni tőle, de szinte nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, s persze, rendszeresen kimegyek a sírjához.
Május 14-én, 11 órakor ünnepélyes sírkőavatásra kerül sor a Kozma utcai temetőben, a táncművész sírjánál.
Kapcsolódó cikkek
