Ezek a tényezők pedig: a két szülés között eltelt megfelelő időre, a terhesség egészséges testsúllyal történő megkezdésére, illetve a terhesség során az ajánlott súlygyarapodás betartására.
Amint arra a kutatásban résztvevő dr. Emil DeFranco, a Cincinnati Gyermekkórház Koraszülést Megelőző Központjának szakembere felhívta a figyelmet, a fenti három tényező mind olyan, amit a várandós nő maga tud befolyásolni, viszont a figyelmen kívül hagyásuk komoly veszélyekkel járhat.
A Maternal and Child Health Journal című lapban közzétett kutatás során a szakemberek közel 400 000, 2006 és 2011 között történt szülést vizsgáltak meg, melyek egyike sem volt ikerterhesség. Az esetek több mint 90 százalékában a három rizikófaktor közül legalább egy előfordult, és mindössze a terhességek 6 százaléka tartozott az ideális csoportba, ahol a két terhesség között megfelelő idő telt el, a kismama ideális súllyal vágott neki a terhességnek, és a várandósság alatt megfelelő mértékben gyarapodott a testsúlya.
Az ideális csoportba tartozó nőknél 7,6 százalék volt a koraszülések aránya, míg azoknál, akiknél a két terhesség között egy évnél rövidebb idő telt el, valamint akik a terhességük során túl keveset vagy túl sokat híztak, ez az arány jóval magasabb volt. A legmagasabb arányban, vagyis az esetek 25 százalékában azoknál történt koraszülés, akik teherbe esésükkor túlságosan alacsony testsúllyal rendelkeztek, a terhességeik között nagyon kevés időt hagytak, valamint akiknek a terhességük során sem megfelelő mértékben gyarapodott a súlyuk.
A szakemberek ajánlása alapján azoknak, akik a teherbe eséskor túlságosan alacsony súlyúak, ideálisan 14-30 kg-ot kellene hízniuk a várandósságuk alatt, a normál súlyúaknak 13-18 kg-ot, míg a túlsúllyal kezdőknek 6-10 kg-ot.
A fenti tényezők mellett van néhány olyan befolyásoló körülmény is, amely szintén megnöveli a koraszülés kockázatát, ám a kismama nem tehet ellene, például ha valaki fekete bőrű, ha korábban már volt koraszülése, valamint ha lombikprogrammal sikerült teherbe esnie.
Forrás: Medipress