Alig ért véget a nyár, nemrég még együtt strandoltatok, most pedig el kell engedned a kezét, és otthagyni az iskolában. Ez sok családban egyfajta szeparációs szorongáshoz vezethet.
A Yahoo cikke azokról a szülőkről ír, akiknek megfordult a fejükben, hogy elhalasztják az óvoda- vagy iskolakezdést, mert nem bírják elengedni gyermekeiket. Pedig ezek azok a megpróbáltatások, amelyek lehetővé teszik, hogy a kicsik szembenézzenek az életkoruknak megfelelő nehézségekkel – legyen az iskolai lemaradás, elveszett házi feladat, illetve a rossz híreknek való kitettség.
Két kutató, Tracy Dennis-Tiwary és Nassim Nicholas Taleb úgy véli, hogy egy kis küzdelem és az abból fakadó szorongás hasznos lehet. Ráadásul az iskolakezdés-okozta szeparációs szorongás valójában egy nagyon biztonságos kötődés jele – mondja Dennis-Tiwary, a New York-i Városi Egyetem pszichológia és idegtudomány professzora.
A szeparációs szorongás az az egyik első lépés a saját személyiségük formálásához. Pedig a bizonytalanság kényelmetlenséget, könnyeket okozhat. Noha gyakrabban fordul elő csecsemőknél és óvodás korú gyermekeknél, a szeparációs szorongás bármely életkorban felléphet.
Ez a szorongás egyfajta törékenységet jelent. Törékenynek lenni – emlékeztetnek a szakemberek – azt jelenti, hogy a személyes fejlődés érdekében keresni kell a nehézségeket. A törékenység elleni küzdelem az olyan kihívások átmeneti kényelmetlenségén keresztül érhető el, mint az elszakadás, mivel ezek lehetőséget kínálnak az élethosszig tartó megküzdési készség fejlesztésére.
A törékenység elleni kulcs egy alapvető készség: az önszabályozás.
A szeparációs szorongás enyhüléséért pedig a szülő is tehet. Érdemes olyan iskolát választani, amelyik többféle megoldást kínál az ilyen helyzetekre, hiszen minden gyerek más és más.
Jó, ha a szülő tervet készít, közösen a gyerekkel, amelyben tisztázzátok, hogy pontosan mikor találkoztok (például: „Ebéd után megyek érted”).
Fontos, hogy te magad nyugodt légy, amikor bekíséred az iskolába, öleld át és biztosítsd arról, hogy a tanárai gondoskodnak majd róla. Legyen tisztában azzal, hogy egy biztonságos és boldog helyen hagyod.
Ha így teszel, nagyobb az esélyed arra, hogy egy magabiztos elsőst kapsz vissza a nap végén, aki boldogan mesél arról, mi történt vele az iskolában!