Komplikált gyász
Komplikált gyászról akkor beszélhetünk, ha a veszteség feldolgozása nem a gyász normál lefolyását követi, hanem eltér attól. Korábban patológiás (kóros) gyászról beszéltek, ám mivel a gyász nem betegség, ezért a félreértések elkerülése végett ma már a komplikált gyász fogalmát használjuk.
Ennek jellemzői a halottal kapcsolatos gondolatok, érzések kontrollálhatatlan felbukkanása, alvászavarok és visszatérő álmok, a halott jelenlétének érzékelése, elzárkózás a halottról való beszélgetéstől, életvezetési nehézségek a munkában vagy az emberi kapcsolatokban. A komplikált gyász több típusát is megkülönböztethetjük, azonban ezek közül csak a gyermek elvesztésével kapcsolatban leggyakrabban előfordulókat vizsgáljuk a következőkben.
Egy csecsemő vagy kisgyermek halála szinte minden esetben váratlan és mélyen megrendítő esemény. Bár olykor hallani a gyermekágyi halálról, balesetekről vagy betegségekről, mégis a legtöbben nem tudatosan azzal a feltételezéssel élnek, hogy az ő gyermekükkel mindez nem történhet meg. A világ kiszámíthatóságába és biztonságosságába vetett hitünk a lelki egyensúlyunk egyik gyökere, amit egy ennyire váratlan haláleset alapjaiban kérőjelez meg.
Ilyen esetben túlzott mélységű (hipertrofikus) gyász alakulhat ki, melyben a szokatlanul heves testi, érzelmi és gondolati reakciók jellemzők kezdetben. Ezek igen nagy szenvedéssel járnak, aminek csökkentése céljából a gyászoló az érzései elhárítására törekszik, ami fokozott szorongással és a társas kapcsolatoktól való tartózkodással jár. Ennek eredménye, hogy a gyász folyamata elnyúlik, és nem tud lezárulni a normál gyászfolyamatot jellemző egy év alatt.
Súlyos esetben a túlzott mélységű gyász véglegessé is válhat, amiben nem történik meg a halott elengedése, s a gyászoló úgy tesz, mintha az elhunyt még élne, gondolatban beszélget vele, szobáját változatlanul hagyja, kedvenc tárgyaihoz nem nyúl. Ezt nevezzük krónikus gyásznak, ami közvetve a gyászoló egészségét is veszélyeztetheti. Bizonyos esetekben a komplikált gyász közvetlen vált ki valamilyen testi vagy mentális betegséget, ilyenkor torzult gyászról beszélhetünk.
Komplikált gyász esetén már szükség van professzionális segítségre, amit pszichiáter, pszichológus vagy lelkész nyújthat a gyászolónak. Emellett azonban létezik még néhány olyan lehetőség, ami segíti az elhunyttal való kapcsolat lezárását, mindezeket az alábbiakban tekintjük át.
A gyászból való felépülés módjai
Társadalmunkban a halállal való szembenézés más színezetet ölt, mint az ezt megelőző korokban. A helyi közösségek és rituálék megtartó és támogató erejének megszűntével ma a gyásszal egyedül vagy szűk családi körben kell szembenéznünk, ami így sokkal nehezebbé vált.
Kimondatlan elvárásként lengi körül a gyászolót, hogy minél hamarabb szedje össze magát, élje újra a régi életét, ám ehhez gyakran még segítséget sem kap, s egyedül kell megbirkóznia az érzéseivel. Mindezt már olvasva is érződik, hogy irreális elvárás. Az elhunyt gyermekét gyászoló család élete a gyász lezárultával nem lesz ugyanolyan, mint régen, hisz a gyermek emlékét nem lehet és nem is szabad kitörölni. Éppen ezért fontos, hogy a gyászolók megfelelő támogatást kapjanak.
Ennek, vagyis a gyászból való felépülésnek többféle útja lehet. Léteznek laikus módszerek, az önsegítés, a család, a barátok támogatása rengeteget nyújthat. Vannak a laikus és professzionális lehetőségek közti átmenetet képező módozatok is, ilyenek például az önsegítő csoportok, vagy az interneten elérhető lehetőségek. Mindemellett természetesen a professzionális (pszichiáteri, pszichológusi, lelkészi) segítség lehetősége is adott.
Nem professzionális segítségnyújtás
A nem professzionális segítségnyújtás legtöbbször segít a gyász feldolgozásában, de még egy gyermek elvesztésének súlyos megrázkódtatása esetén is szükség van rá a professzionális segítségnyújtás mellett. Amennyiben a haláleset, például egy betegség miatt előrelátható, fontos az arra való felkészülés.
Amennyire a szülők lehetősége és lelki teherbírása engedi, töltsenek minél több időt a gyermekükkel, beszélgetve, játszva és segítve a gondozásában. Az elmúlás témájának érintése ez esetben különösen nehéz, az orvosok, ápolók is gyakran kerülik ezt, mégis fontos lehet, hogy legalább a szülők egymás közt beszéljenek róla.
A halál bekövetkezte után fontos, hogy a szülők láthassák gyermekük holttestét, és amennyire lehet, mindketten bevonódjanak a szertartás ügyeinek intézésébe. A temetésen való részvétel, és a holttest látványa megelőzheti a későbbi túlzott bűntudat kialakulását, és segítheti a halottól való elbúcsúzást.
A temetés után a gyásszal járó érzések és gondolatok spontán kifejezése, a családdal, barátokkal való beszélgetés kiemelt fontosságú, de még ezzel együtt is hagynunk kell elég időt, hogy a múltat lezárjuk magunkban. Ilyenkor a rokonok és barátok felelőssége is nagy, hiszen az általuk felajánlott legkisebb konkrét segítség is megtartó erővel bír.
Önsegítő módszerek
A laikus és professzionális segítségnyújtás közti határmezsgyén helyezkednek el a különböző önsegítő módszerek. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban nagy hagyománya van az önsegítő kluboknak és csoportoknak, melyek a hasonló problémával szembekerülő embereket fogják össze. Közös jellemzőjük, hogy nem szakember vezeti, a csoporttagok egyenrangúak, véleményük, érzéseik s gondolataik kifejtésével segítik egymást.
Az internet terjedésével azonban már nem csak arra van mód, hogy személyes találkozások keretében találjunk sorstársakat és kapjunk információt, hanem a tematikus oldalak, fórumok és chatek nyújtotta szolgáltatásokat is igénybe vehetjük. Ezek előnye a viszonylag könnyű hozzáférhetőség és névtelenség, mely utóbbi, főleg a kezdeti időszakban segíthet a megnyílásban. Mindezek mellett él, a nálunk talán legnagyobb hagyománnyal bíró, telefonos segélyszolgálatok nyújtotta lehetőség is, ahol élő szóban, közvetlen kaphatunk tanácsot vagy támogatást anonim módon.
Professzionális lehetőségek
Szakszerű segítséget súlyosabb krízisek vagy lelki problémák esetén fontos kérni. A komplikált gyász fentebb leírt formái közül a krónikussá váló vagy betegséget kiváltó gyász esetén lehet erre fokozott szükség, de egy gyermek elvesztése esetén majd’ mindig ajánlott. Bár társadalmunk nem minden rétegében széleskörűen elfogadott például a pszichoterápiára járás, a fenti esetekben ez szinte nélkülözhetetlen.
A terápiák célja nem más, mint a gyász lezárása, ami veszteség valóságának elfogadását, a gyász fájdalmának átélését, az új környezethez való alkalmazkodást jelenti, nem pedig az elhunytról való megfeledkezést. Amennyiben két szülő a gyermekét veszítette el, mindenképp javasolt számukra a párterápia, ahol a pszichológus együtt segíthet nekik a helyzettel való szembenézésben.
Természetesen a professzionális segítség hagyományos formája, vagyis a lelkészi támogatás is legalább ugyanekkora erőt adhat, ahogy tette azt korábbi évszázadokban is. A klinikai értelemben vett depresszióval társuló gyász esetén az egyéni terápiák lehetnek hatásosak, közülük is elsősorban a kognitív- és viselkedésterápia, amennyiben szükséges, gyógyszeres kezeléssel kiegészítve.
Mindezeket szem előtt tartva még a váratlan veszteség is feldolgozhatóvá válik, a fájdalom idővel elcsitul, segítve a család együttélésének folytatódását, és a békés, nyugodt emlékezést.
Ezeket is olvasd el:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
