Felfedezte, hogy az újszülött idegrendszere elemi formában tartalmazza azoknak a fontos mozgás- és izomtónusbeli működéseknek tervét, amelyekből később kialakul a speciális emberi mozgás és testtartás.
Mindezekkel világviszonylatban is egyedülálló eredményeket ért el a születés körüli agykárosodás következményeinek csökkentésére, prevenció kialakítására.
Prof. Dr. Katona Ferenc 1925. szeptember 23-án született Budapesten. Kutatómunkáját 1949-től a Pécsi Anatómiai Intézetben kezdte meg, majd 1950-től a Budapesti Ideggyógyászati Klinika Idegsebészeti osztályán és később az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben folytatta 1975-ig.
Közben hónapokat, éveket töltött Olaszországban, az USA-ban, Svédországban, Angliában, Ausztriában, ahol elsősorban a vegetatív idegrendszer összehasonlító élettanával, farmakológiájával és a vegetatív zsigeri szervek bénulásával foglalkozott.
Új módszert dolgozott ki a gerincvelő-sérülés után keletkezett hólyagbénulás elektroterápiájára, mely a mai napig szerepel a nemzetközi szakirodalomban. 1964-ben az Országos Idegsebészeti Intézetben kezdett foglalkozni az emberi idegrendszer mozgásszabályozásának fejlődésével és ennek kórfolyamataival, elsősorban vízfejűség és nyitott hátgerinc kapcsán.
Katona professzor 1973-tól szervezte meg Magyarországon a korai diagnosztika és korai terápia (neuroterápia) gyakorlását, oktatását és kutatását, agykárosodott csecsemők kivizsgálásának és kezelésének, valamint a nyitott hátgerinccel született csecsemők első, 24 órán belüli műtét előtti kivizsgálásának rendszerét.
Az általa alapított Fejlődésneurológiai Osztálynak először a Svábhegyi Gyermekklinika adott otthont, ma pedig a Szent Margit Kórházban működik. Elméleti és klinikai kutatásainak eredményeiről számos hazai és nemzetközi szakfolyóiratban közölt, gyakran idézett publikációja tanúskodik.
Külföldi kapcsolatai elsősorban olyan helyekkel alakultak ki, amelyek átvették módszereit. A rendszeres munka eredményeként 2003-ban Queretaróban (Mexikó) megnyitotta a metodikáinak alkalmazására létrehozott intézetet.
Több hazai egyetemen oktatott (OTE, OTKI, HIETE, Semmelweis Egyetem, SE Egészségtudományi Kar, ELTE Gyógypedagógiai Kar). Nemzetközi kongresszusokat, szimpóziumokat szervezett, rendezett. Szoros szakmai kapcsolatot tartott fent számos külföldi egyetemmel, tudományos társasággal, szervezetekkel, közülük többel nemzetközi szakmai együttműködést alakított ki.
A Magyar Rehabilitációs Társaság leghosszabb ideig regnáló elnöke volt 1990-2000 között. Főszerkesztője volt a Rehabilitáció folyóiratnak, szerkesztőbizottsági tagja az Acta Pediatrica de Academica Espanolának. Behatóan foglalkozott azoknak a szakágazatoknak a történetével, amelyekben dolgozott. Olyan kultúrtörténeti műveket írt, amelyben enciklopédikus tudása az irodalom, képzőművészet, zene területéről ismerteti az idegrendszer alkotó és alakító hatását. Munkásságát számos hazai és külföldi kitüntetéssel ismerték el.
Őszinte részvétünk a családnak!
Nyitókép: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
