Fájdalommal, de kínlódás nélkül
A baba elindulása védett kuckójából örömteli pillanatok sora, amit nem, vagy csak ritkán ábrázolnak. Ha mégis, akkor inkább a nehéz, drámai szülések vannak túlsúlyban. Mára már oda a szemérmesség, egyre többször találkozunk szüléssel a képernyőn, mozivásznon. Megindulását az öröm mellett rendszerint ijedtség, aggodalom, s mindjárt fájdalmak kísérik. A nők vágynak rá, mégis kevesen merik elhinni, hogy lehet másképp is: nem a fájdalommentességen van a hangsúly, hiszen a szeretet és a fájdalom kéz a kézben járnak, inkább csodálatos, békés, természetfölötti voltán. Pedig még olyan nő is van, aki szülését az orgazmushoz hasonlítja. Megdöbbenve olvassuk, ha valaki titokban, mostoha körülmények között, teljesen egyedül hozza világra gyermekét, és hitetlenkedünk, hogy képes volt rá minden segítség nélkül. E távolról sem ideális helyzet azért felveti a gondolatot; talán ilyenkor, kényszerhelyzetében ösztöneire utalva a nő mégiscsak képes megtalálni az élettanilag optimális utat, akár egykor a természeti népek. A mai amerikai amishok közösségében élő nők között jó pár példa van arra, hogy olyan természetességgel szülnek, mintha csak vacsorát készítenének. Olykor csendben, hogy a szobában alvó többi gyerek fel ne ébredjen.
Komplikációmentesen?
Ma, amikor némely európai klinikán a császármetszések aránya az 50%-ot is eléri, nehéz megmondani, hogy a nők általános egészségi Gátmetszésállapotána függvényében a szülések hány százalékának kellene minden beavatkozás nélkül egészségesen, azaz maradandó károkat hátrahagyó sérülések nélkül lezajlania. A mostanság szülő anyák beszámolói között több a gátmetszéses, orvosi beavatkozást igénylő szülés, és kevesebbet hallunk a komplikációmentes, simán zajló világrajövetelekről. Nem csoda, hiszen Magyarországon a gátmetszéssel zajló szülések aránya 80% fölött van, miközben máshol csak 60 vagy 30%, Hollandiában mindössze 8%. Bizonyára nem csak a szülő nőkön múlik.
Az otthonszülés kapcsán végzett vizsgálatok szerint a nők mintegy 80%-ánál várható, hogy szülése simán, problémamentesen zajlik. Ez persze még nem jelenti azt, hogy gátja is sértetlen marad. Nem mindegy, ki és milyen gátvédelmet alkalmaz. Van olyan klinikai statisztika, ahol az először szülő nők harmadánál sikerül elkerülni a gátmetszést, a többedszer szülőknél pedig teljesen, s ez jó eredménynek számít. Gyakorlott szülésznők még arról is beszámolnak, hogy megfelelő szülésvezetés mellett a gátmetszés teljesen elkerülhető, mert lényegében csak kicsi, gyorsan gyógyuló, felszíni hámot érintő sérülések keletkeznek. A leghatákonyabb gátvédelmet az anya maga végzi: kezével, testhelyzetének megválasztásával, testének jelzéseire figyelve védi magát a sérülésektől. Egy biztos; keveset tudunk arról, hogyan zajlana a szülés lehető legtermészetesebb menetében. Kevesen próbálják ki, hogy teljesen testükre, ösztöneikre, érzéseikre hagyatkozzanak. Talán nem is baj, mindenesetre valószínű, hogy már a szülés nyitányát is félreismerjük!
Mikor jön el az idő? – A szülés várható ideje
Ismerős helyzet: a kismama úgy érzi, az orvos jobban akarja tudni nála, amit őt tudhat a világon a legjobban. Az egyik ilyen vitás pont a fogantatás ideje. Miért ne tudhatná az anya, mikor fogant magzata? Az orvosokat jobban meg lehet győzni, ha reggeli hőmérsékleti görbével is dokumentálják meggyőződésüket. Ha a fogantatás napja ismert, akkor a 18. századi német orvos, Naegele által felismert szabály szerint le kell belőle vonni hét napot, majd visszaszámolni a naptárban három hónapot. A következő évben pont arra a napra fog esni a baba várható születése. Ezt bárki maga is kiszámolhatja.
Ha a fogantatás idejét nem tudjuk pontosan, marad a hozzávetőleges 40 hetes, 10 holdhónapos, azaz tízszer 28, egész pontosan 281 napos számítás az utolsó menstruáció első napjától kezdve és szabályos 28 napos ciklussal számolva. Hosszabb vagy rövidebb menstruációs periódusnál korrekcióra van szükség. A Homo sapiens várandósságának ideje ugyanis a megtermékenyítéstől számolva 38 hét, 267 nap. Ez azonban csak statisztika, lényegében valószínűség.
A babák és a pocakok kicsit másképp számolnak
A kiszámított napon a várandósok mindössze 4-10 százaléknak szülése zajlik le. Egy hét ide vagy oda azonban nem számít, a számított nap körüli két hétben születik a babák 80-85 százaléka. A többiek általában sajnos koraszülöttek vagy túlhordottak. A megfelelő időben kibújó újszülött 3300-3500 grammos, 48-51 cm.
Ez már az? – Közeledik az idő!
Közvetlenül a szülés előtt a magzat rohamosan nő, terhe kezd elviselhetetlenné válni, a kismama mégis megkönnyebbül: a négy utolsó hét alatt a magzat lassan fejjel lefelé fordul, buksija a kismedence bemenetébe illeszkedik, a mama hasa lejjebb száll. Így mellkasára, rekeszizmára, gyomrára kisebb teher nehezedik; könnyebben veszi a levegőt, alábbhagy gyomorégése.
A has leszállását a hasfal időnkénti megkeményedésével járó méhizom-mozgások okozzák. A méhizomzat összehúzódásai, az úgynevezett Braxton-Hicks-kontrakciók egyelőre fájdalmatlanok: javítják a méh vérkeringését, serkentik a méhizom növekedését, de a méhszáj zárt marad. Aztán a baba alul, a hólyagot kezdi nyomni, ránehezedik a medence alsó részére. A kontrakciók alulról indulnak és sugároznak ki. Fájdalmassá is válhatnak, mintha elindulna a szülés. Naponta négyszer-tízszer is érezhetők, de rendszertelenek maradnak; óránként legfeljebb kétszer csupán 30-40 másodpercig tartanak. A gyakorlott szülészeket is becsaphatják, ők már a szülésre gondolnak. A kezdő kismamák a menstruációra hasonlító érzéseket nem feltétlenül mondanák fájásnak, sokszor még a szülés beindulta után sem. A kismama lehet érzékeny, nyugtalan, szívdobogás, meleghullámok, fejfájás, hányás vesz rajta erőt, a hüvelyből folyás távozhat, ám az élet nem ilyen egyszerű: e jelek teljesen el is maradhatnak. A legtöbb várandós inkább nyugodt, örömmel és bizalommal várja a megpróbáltatásokat, készülődik: Kit az ablakmosásból, kit a porszívózásból, kit egy tárgyalásról szólít el a szülés, mindenesetre a legritkább esetben kezdődik olyan riasztóan, ahogy a játékfilmbeli drámai jelenetek sejtetik. Érdemes hát bátran nekiindulni, test tudja, mi a teendő!
Forrás: HáziPatika.com