Kertész András az akkor bölcsődés kisfiával vezette be egy évre az „apás szerdákat”, a „Dávid szerdákat”, egy különleges időszakot az életükben. Ezzel nagyjából egyidőben kezdett el írni azokról a gondolatokról és érzésekről, amiket megélt ez idő tájt: hogyan fedezte fel az apaságot, az elakadásait, az őszinte szembenézéseit saját magával és ezzel az új szereppel az úton.
Vele beszélgettünk többek között ennek az időszaknak a tapasztalatairól, a folyamatról a tudatos jelenlétig, a minőségi időről, a közös élményekről, és apaságról, szülői szerepekről és mintákról.
A legújabb adást itt tudod meghallgatni: