Napjainkban a fejlődéspszichológia négy nevelési stílust vagy gyakorlatot különböztet meg (Diana Baumrind, Maccoby és Martin nyomán):
- Tekintélyelvű– Ez a megközelítés szigorú, az engedelmességre összpontosít, alacsony szintű támogatás, de magad elvárások jellemzi. Az autoriter elv büntető jellegű, és nem tartja tiszteletben a gyermek autonómiáját.
- Engedékeny – Kerüli a határokat és a konfliktusokat, gyakran nem segíti elő a gyermek jövőbeli boldogságát vagy önszabályozási készségeit.
- Irányadó – Néha “gyengéd pedagógus” megközelítésnek is nevezik. Ez a stílus a magas igényességet és a nagyfokú támogatást egyensúlyozza. Ezt a stílust általában optimálisnak tartják a gyermekek számára, és boldog, szociális felnőttkorhoz vezet.
- Be nem avatkozó – Ez a negyedik stílus az alacsony támogatást és az alacsony elvárást jelenti – néha elhanyagoló szülői magatartásnak is nevezik, mivel általában olyan gondozókról beszél, akik nem sok szülői feladatot látnak el.
E négy gyűjtőfogalom alatt számtalan különböző stílus és címke létezik, a tigrisanyaságtól (jellemzően tekintélyelvű) a “pozitív szülői magatartáson” át.
Hová tartozik a gyengéd szülői magatartás?
A gyengéd szülői magatartás olyan megközelítés, amely úgy hangzik, mintha a “megengedő” címke alá tartozna – mert ha gyengéd vagy, akkor nem támasztasz semmilyen követelményt, igaz? Nem egészen így van. A gyengéd szülői magatartás az irányadó szülői magatartás címkéje alá tartozik. Gondolj a gyengédségre úgy, mint egy érzelmileg biztonságos és érzékeny közegre.
Mi számít igazán?
Ahhoz, hogy a gyermekek egészségesen fejlődjenek, a szülőkkel, gondozókkal és más fontos személyekkel való kapcsolataiktól függnek. Attól is függnek, hogy ezek a felnőttek biztonságos, stabil és gondoskodó kapcsolatokat nyújtanak-e a gyereknek.
Általánosságban elmondható, hogy az irányadó (és így a gyengéd is) megközelítéssel nevelt gyermekek felé magas, ám észszerű és következetes elvárásokat fogalmaznak meg, ötvözve melegséggel, érzékenységgel és a viselkedést irányító neveléssel (a kényszerítés helyett). Az így nevelkedett gyerekek általában egészséges önbizalommal rendelkeznek. A következetes felnőttektől származó gyengéd szülői magatartás a pozitív, stabil kötődési kapcsolatot hangsúlyozza – olyat, amelyben a szülők gyengéden és gondosan bánnak a gyermekkel.