Aztán képzeld el, hogy ugyanez a kisfiú hajnaltól estig sötét bányaalagútban bontja a köveket a szűk járatokban, ahova a felnőtt bányászok nem férnek be…
Világszerte 115 millió gyerek végez egészségére, testi-lelki fejlődésére veszélyes munkát. Bolíviában 7000 gyerek dolgozik arany- és ezüstbányákban.
Cerro Rico, gazdag hegy a neve a világ egyik legveszélyesebb bányájának. Négy évszázada működik, valamikor itt volt az amerikai kontinens legnagyobb ezüstkészlete.
A bánya egyik aknája melletti kunyhóban lakik a tizenhárom éves Agustin. Kilencéves korától két évig végzett nehéz fizikai munkát a bányában. Akkoriban napi 3 dollárt fizettek neki az idősebb bányászok, de otthagyta a megterhelő munkát, s most inkább látogatókat kalauzol a bányában.
– Nem dolgozik sok gyerek itt, túl veszélyes – mondja Agustin. – Túl mélyre kell menni, hogy felhozd az ásványokat. A gyerekek többsége inkább kevésbé mély és könnyebb bányában dolgozik.Ezt követően a munkaügyi minisztérium a gyermekmunka legveszélyesebb formái közé sorolta a bányákban végzett munkát, mert károsítja a gyerekek egészségét és akadályozza az oktatásban való részvételüket.
Jorge bácsihoz imádkoznak
A bánya szűk, alig van levegő. Amikor Agustin túrát vezet, műanyag sisakot és fejlámpát oszt szét a csoport tagjainak. A bányában megáll egy oltárnál, ahol a bányászok kérik Jorge bácsit, a védőszentet, védje meg őket a balesetektől. Ajándékokat, cigarettát és alkoholt is hagynak itt, remélve, hogy hálából Jorge bácsi egyenesen a leggazdagabb lelőhelyhez vezeti el őket
.A bányában dolgozó gyerekek egyikeSantiago, Agustin tizenöt éves bátyja. Ő kis testével a szűk helyekre is befér, ahová az idősebb bányászok már nem. Meglazítja a köveket, majd az ércet odatolja egy idősebb bányásznak, aki a fővájatban várakozik egy sínkocsival. A teli kocsit egy keskeny alagúton keresztül kitolják a szabadba. Santiago kilapátolja a kocsi tartalmát, amit aztán teherautóval elszállítanak. És ez így folytatódik nap mint nap, kérlelhetetlenül.
Santiago és Agustin lánytestvéreikkel a bánya bejárata melletti kalyibában él. Egyikük sem jár iskolába. Az anyjuk csak ritkán van velük, egy távoli ültetvényen dolgozik. Apjuk, mint az itteni bányászok többsége, tüdőbetegségben halt meg. Az itt lakók szerint a bányászok átlagéletkora negyven év körül van.Az UNICEF bolíviai gyermekvédelmi felelőse szerint a gyerekek a szegénység és a családok szétzilálódása miatt dolgoznak bányákban. Az UNICEF és a kormány új intézkedéseket vezetett be a kizsákmányoló gyermekmunka megelőzésére. – Azok a gyerekek, akik rendszeresen járnak iskolában, anyagi segítséget kapnak. Hozzájárulunk a családi bevételekhez, hogy fedezzük az iskolázás költségeit – közli a szervezet.Persze Agustin nem tudja életét a bánya nélkül elképzelni – ez az a bevételi forrás, amelyet a legjobban ismer.
– Néhány éve sok a turista, így tudunk pénzt keresni. Egy nap talán majd két-három vezetést is tarthatunk. – Hozzáteszi: – Ha orvos vagy, a páciensek megbetegíthetnek. A tanárokat meg mindenféle szabályok kötik. De az idegenvezetőnek senki se mondja, hogy mit csináljon. Csak angolul kell tudnia. – Agustin és Santiago egyelőre még a bányában látja a lehetőségeket.
Forrás: UNICEF