A kapcsolatanalízis ma az egyetlen módszer a világon, amelynek segítségével el lehet érni azokat a tudattalan tartalmakat, amelyek traumát okoznak mind az anyának, mind a babának.
A traumák természete olyan, hogy amíg nem tudják feldolgozni, addig hatnak, befolyásolnak, szűkítenek, korlátoznak, szóval behatárolják az életesélyeket és a fejlődési pályát, amire a baba ráállhat. A traumák “kezelése” tehát életminőség kérdése. A kapcsolatanalízis folyamatában nem egy esetben előfordul, hogy a kismama képessé válik saját születési traumájának újraélésére és feldolgozására. Ezekben az esetekben a szülések könnyebbek lesznek, mert nem kell attól tartani, hogy a leendő anya visszaesik abba az érzelmi állapotba, amelyben saját születésének esetleges rossz élményei befolyásolnák.
Értelmi kapcsolatok
Fontos megemlíteni, hogy az anya érzelmi beállítódásának milyen nagy jelentősége van a magzat pszichés fejlődésében. Legalább olyan jelentős azonban vagy még fontosabb, hogy az anya a babájáról milyen elővételezett mentális képpel rendelkezik. Ha a baba az anyja tükörképében azt érzékeli magáról, hogy ő egy tudatlan, vegetatív lény, akkor ez válik saját önképe legfőbb motívumává, és e szerint fog reagálni. Ha viszont az anya azt érzékelteti vele, hogy ő egyenrangú fél, aki saját válaszaival és akcióival képes befolyásolni mind a kapcsolatot, mind anyja személyiségét, akkor egyrészt önbizalommal teli, stabil önértékelésű személyiség lesz, másrészt értelmi fejlődésének nem lesz semmilyen külső mentális korlátja. (Ezt számtalan kapcsolatanalízisben született baba visszaigazolja.)
A sikeres kapcsolatanalízis segítségével világra jött babák fejlődése olyan intenzívvé válik születésük után, hogy a szülők gyakran nem tudják nyomon követni a gyermekük értelmi fejlődését. Képességfejlesztő játszóházba kerülve aztán ezekről a gyermekekről hamar kiderül, hogy nagyságrendekkel haladják meg kortársaik szellemi teljesítőképességét.
Az elővételezett és közvetített babakép tehát a magzatok értelmi fejlődésére, míg az anyák érzelmi beállítódása egyrészt a babák érzelmi fejlődésére, másrészt az egész pszichoszomatikus rendszerükre van nagy hatással.
Méhen belül
Egy szülőpárnál a baba váratlanul jött, felborítva ezzel a több évre előre kidolgozott családi tervet. A pár fejében azonban meg sem fordult, hogy elvetessék a babát. Az anya nehezen barátkozott meg az új jövevénnyel, s hónapok múltak el, mire megszerette és elfogadta a picit. De nézzük, hogy mi történt a nem tervezett babával az édesanya méhében!
A terhesség harminchatodik hetébe érve elkezdődtek a MagzatfejlődésCTG-vizsgálatok. A legelső lelet 180-200 közötti pulzusfrekvenciát mutatott, s a magzatmozgások átlépték a 200-as határt is (ez az érték már veszélyezteti a magzati életet). A vizsgálat után felvetődött az azonnali császármetszés lehetősége. A kismama határozott fellépésére ettől végül is elálltak, de naponkénti vizsgálaton kellett részt vennie. A probléma megoldásának első lépéseként azt javasoltam a kismamának, hogy a babáját a mentális (belső) kezével simogassa naponta több alkalommal, tetőtől-talpig.
A következő vizsgálat alkalmával a pulzusfrekvencia alsó értéke 160 volt, míg a felső érték csak mozgás esetén érte el a 200-at. Ez a lelet már elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a vizsgálatokat ritkítsák, egyúttal a korai császármetszés fenyegető veszélye is elhárult.
Ám a magzatnál mért pulzusfrekvenciák értékei ahhoz még mindig eléggé magasak voltak, hogy a későbbiekben rossz irányba “tereljék” a születendő gyermek életpályáját és rontsák életminőségét.
Ezen megfontolások alapján arra kértem a kismamát, hogy belső hangján a következőket mondja a babájának: “Váratlanul jöttél. Nem voltunk felkészülve rád. Időbe tellett, mire elfogadtunk, megszerettünk. Ezt úgy élhetted meg, hogy nem kellesz nekünk, nincs szükségünk rád, fölösleges vagy. Szívszorító érzés lehet. Most már tudod, hogy elfogadtunk, megszerettünk. Fontos vagy nekünk.”
A közlés mindkét oldalon drámai reakciókat váltott ki: az anya hosszú perceken keresztül vigasztalhatatlanul zokogott, a baba pedig még hoszszabb időn keresztül tartó mozgásviharral reagált. A következő vizsgálat alkalmával a pulzusfrekvencia 140-160 között mozgott.
Anya és magzata kapcsolata, és benne ők maguk is meggyógyultak. (Ezzel a “beavatkozással” valószínűleg egy több évtizeddel későbbi infarktus veszélyét sikerült még a méhen belüli életszakaszban elhárítani.)
V.évf./10.sz.
Forrás: Baba Magazin