Ahhoz azért nem kell tudósnak lenni, hogy tudjuk, a kisbabák cukisága megmozgat bennünk valamit, egy friss kutatás viszont rámutatott, hogy az aranyosság minden érzékszervünkre hat.
A közelmúltban, a Trends in cognitive science folyóiratban megjelent friss tanulmány rávilágított arra, hogy a babák aranyossága nem csak elengedhetetlenül fontos, de tudományosan ki is mutatható. A tudósok szerint a picik ezen képessége kifejezetten azért alakult ki, mert a magukról még gondoskodni képtelen kisemberkék így ébresztik fel bennünk a gondozási ösztönöket.
Ahogy azt Morten Kringelbach, az Oxfordi Egyetem Pszichiátriai Tanszékén folyó munkálatok vezetője kifejtette: – A csecsemők minden érzékszervünkön át megérintenek minket, ez pedig a cukiságot az egyik leghatalmasabb viselkedésformáló erővé lépteti elő.
A témát boncolgató szakirodalomban számos beszámoló található arról, hogy a cukiság milyen változásokat indít el és visz végbe a szervezetünkben. Az aranyosság a kulcsfontosságú szülői képességeket kivételes idegi aktivitással lobbantja lángra agyunkban, amit a nagyagy lassabb hálózataiban végbemenő folyamatok követnek.
Evolúciós szempontból is nagy szerepe van a cukiságnak, hisz ez az újszülöttek egyik olyan alapvető önvédelmi, létfenntartó mechanizmusa, amely a túlélést is képest biztosítani egy idegen gyermeknél is.
A kutatás a maga nemében páratlan, hisz eddig még senkinek sem sikerült tudományosan kimutatni, hogy a cukiság képes a gondviselést ilyen szinten beindítani. Ez több, mint puszta ösztön, sokkal inkább egy lassú, átgondolt és megfontolt proszociális viselkedés, ami az agy olyan részein okoz jelenségeket, ami például zenehallgatáskor, étkezéskor, és általában a kellemes élmények megélésekor aktivizálódik.
Kapcsolódó cikkek
