Esther Cohen gyermekpszichológus szerint elterjedt jelenség, hogy a kicsik anyjukat úgy keltik, hogy ujjal felhúzzák a szemhéját. A szakember elmélete szerint ilyenkor annyit érzékel a gyerek, hogy bár fizikálisan jelen vagy, nem reagálsz, be van csukva a szemed. A reakcióhiány pedig szorongást vált ki a gyerekből. A szemkontaktus visszaszerzése a szemnyitogatás és felkeltés által a szorongás megszüntetésének legegyszerűbb módja.
- Kapcsolódó: Szeparációs szorongás különböző életkorokban
Cohen úgy véli, hogy a szem felnyitása tulajdonképpen a fizikai jelenlét és az érzelmi jelenlét közti híd megteremtése a gyerek számára. Ha felébredsz, ismét képes leszel a vele való kommunikációra és a védelemre. A jelenség összefüggésbe hozható a szeparációs szorongással, tárgyállandóssággal.
A szeparációs szorongás rendszerint 8 hónapos korban jelentkezik, ekkor jön rá a baba, hogy édesanyja különálló személy, aki bármikor eltűnhet. Ezért távozása – rövid időre is – frusztrálja a kicsit, sírással reagálhat. A tárgyállandóság 8 hónapos korban még nem alakul ki, tehát a kicsi ekkor még úgy véli, hogy csak az létezik, ami látható. A tárgyak, személyek eltűnését megszűnésként éli meg. (Ha letakarsz egy játékot, akkor úgy gondolja, hogy az el is tűnt.) Nagyjából 2 éves korra alakul ki az állandóság tudata, tehát ha valaki/valami eltűnik, tisztában van azzal, hogy továbbra is létezik. A tárgy, személy emlékét napokig képes felidézni.
Tehát amikor alszol (ergo nem reagálsz a jelzéseire), gyakorlatilag számára nem vagy ott. Ha azonban felkelsz, ismét jelen leszel, visszanyeri a szeretett és gondoskodó személyt a gyermeked.
(Forrás: mother.ly)
Kapcsolódó cikkek
