Kedves Judit!
Igazából remélem, hogy megerősíted a gondolataimat, ösztöneimet megint, csakúgy, mint régebben pelusügyben. Most a még sokat szopizó 22 hónaposomról kérdeznék. Nagy „cicibubus”, teljes mértékben igény szerint szopik, ami néha napi kétszer 10 percet, néha kétóránként 20 percet jelent… Nagyon rapszodikus.
Úgy néz ki, hogy hamarosan dolgozni megyek 8 órában. Két műszak, és heti váltásban 6-tól 14 vagy 14-től 22 óráig. Így a két fix szopi közül egy szinte biztosan kiesik. Ennek ellenére én azt gondolom, hogy majd az idő kialakítja, és hozzászokik a dologhoz. Így volt a nagyobbal is, mikor bölcsibe ment, majd fél évig még maradt a szopi, igaz akkor csak fix reggel-este, nem volt ennyire kiszámíthatatlan. De szerintem pont ez az, ami most jól jöhet, nem?
Sokan nyaggatnak, hogy hű, akkor most vége a cicizésnek, és meglepődnek, ha nemet mondok. Ha az egészséges lányomat 27 hónapig szoptattam, akkor a tejfehérje-allergiás, cicimániás kisebbet nem fogom hamarabb leszoktatni. Szóval én azt gondolom, hogy majd kialakul magától, nem választom el. Lelki téren is ezt érzem jobbnak. Te mit gondolsz erről?
Válaszodat ezúttal is köszönettel fogadom.
Üdv: Lina
Szia, Lina!
Teljesen igazad van minden szempontból. Az a baj, hogy sokan nem ennyire tájékozottak, és még ennyire sem magabiztosak, mint te. Nagyon komolyan beleivódott néhány hiedelem a köztudatba, ami lehet, hogy húsz éve még jellemző volt, de ma már nem.
1. A szoptatás intim dolog, csak az anyára és a babára tartozik, csak a család otthonában van a helye.
2. A szoptatás időhöz kötött, és az elválasztás megkezdésekor minden étkezés kivált egy szoptatást.
3. A szoptatást a gyerek kilenc hónapos kora körül illik abbahagyni. „Lábon járó” gyerek szoptatása már erős túlzás.
4. A szoptatás a szülők irányítása alatt áll, a gyerek igénye egyáltalán nem számít.
5. A szoptatás nyűg, a szülők meg akarnak tőle szabadulni.
Vagyis: a szoptatás egy teljesen rugalmatlan valami, amit mindenki elkezd, aztán szép lassan (vagy gyorsan), egyéves kor előtt abbamarad. És mint ilyen, semmi köze a munkába állás időszakához, a bölcsihez, pláne az ovihoz. Az idősebb korosztály ezzel nem tud mit kezdeni, de sok fiatal sem. Nem értik az igény szerinti szoptatást, nem értik, hogy ez éppen szabadságot ad anyának, gyereknek, nem köti őket a hely sem, hiszen bárhol, bármikor lehet szoptatni. A fentiek miatt sok embernek fogalma nincs arról, mit jelent idősebb gyereket szoptatni. El sem tudják képzelni, hogy egy nagyobbacska totyogó végtelenül jól tud alkalmazkodni a környezetéhez. Sokan attól félnek, hogy ha egy szoptatott gyereket valaki másra bíz az édesanyja, a gyerek végig bömbölni fog, és szopni akar attól, aki vigyáz rá. Talán úgy gondolják, hogy a gyerkőc, amíg szopik, addig olyan is marad, mint egy pici csecsemő, nem fejlődik, nem érik, szinte az anyjához van ragadva. Talán attól kezdve tekintik kisgyereknek, amikor elválasztódott.
Mindez nem így van. Nagyon jól leírtad: a szoptató anya és gyerek egyaránt képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ha az anya akkor áll munkába, amikor a baba még pici, akkor sincs akadálya a szoptatásnak. A leggyakoribb megoldás, hogy amikor együtt van a babával, igény szerint szoptat, a munkahelyén pedig háromóránként fej. Ha a baba már szívesen eszik mást anyatejen kívül a második fél évben, akkor a fejést fokozatosan lehet csökkenteni, majd el is lehet hagyni, de a szoptatás bármeddig megmaradhat. Amíg az anyának és a babának is jó. De ez nem jelenti azt, hogy anya és gyerek össze lenne kötve. Másfél éves kor után már nem ritka, hogy az anya akár egy-két napot is távol van a kicsitől, mert elszólítja a munkája, vagy apával kettesben szeretne lenni. Amikor újra találkoznak, lehet folytatni a szoptatást. Úgy gondolom, hogy a ti esetetekben, ebben az életkorban a váltott műszak sem jelenti a szoptatás végét. Bízz a kicsiben, biztosan tud alkalmazkodni az új helyzethez. Ha te szívesen szoptatsz, hagyd, hogy ő döntse el, meddig szeretne szopizni.
Ha van még kérdésed, írj, de várjuk a tapasztalataidat is!
Judit
Személyes tanácsadásra is várlak szeretettel!