A korai fejlesztés a korai életszakaszokban igénybe vehető, komplex, tervezett gyógypedagógiai-pszichológiai segítségnyújtás. Születéstől egészen öt éves korig kaphat korai fejlesztést az a gyermek, akinek fejlődése egy vagy több területen eltér a kortársaitól.
A korai intervenció (vagyis beavatkozás) egy szélesebb körű fogalom, nemcsak a fejlesztést foglalja magába, hanem a korai prevenciót, a szülők érzékenyítését, mentálhigiénés tanácsadást, a gyermek megfigyelését, a problémafelismerés időszakát, és a diagnosztikai folyamatot is.
Az eltérő fejlődésmenet azt jelenti, hogy a gyermek egy, vagy több fejlődési területeken más ütemben (sokkal lassabban vagy sokkal gyorsabban), és/vagy más minőségben fejlődik a kortársainál.
Főbb fejlődési területek:
– észlelés – érzékelés (látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés, saját test érzékelése),
– beszédfejlődés,
– értelmi képességek fejlődése,
– szociális fejlődés,
– érzelmi élet készségei.
Fontos azt hangsúlyozni, hogy átmeneti eltérések, elakadások mindig lehetnek, sőt, a fejlődés kis hullámzása természetes. Nehezebb élethelyzetben a gyermek egy korábbi életszakasz fejlődési stádiumába lép vissza, azért, mert az a biztonságos neki. Aktuális példa, hogy egy hosszabb, megterhelő betegség után a gyerek nem engedi el maga mellől a szülőt. Ottragad a szülői ágyban (pedig korábban már tudott külön aludni), vagy a szeparációs helyzetekben fél, sír, nem akar bemenni a bölcsődébe, pedig korábban élvezte a társaságot. Ez a regresszió odafigyelést, törődést, elfogadást, lassú visszaépítkezést igényel. Fontos azonban, hogy ha két-három hónapnál tovább fennáll, akkor kérjen a szülő segítséget.
- Kapcsolódó: Mozgásfejlődés – sokszor teljesen normális jelenségeket nézünk kórosnak. Mit szoktunk siettetni?
Tartós problémáknál szinte minden esetben látható, hogy valamilyen fejlődési rizikóban érintett a gyermek/a család. Ez azt jelenti, hogy a gyermek eltérő fejlődésének hátterében feltárhatók olyan okok, rizikótényezők, amelyek már korábban valószínűsítették, hogy segítségre lesz szüksége a gyermeknek és a szülőnek. Ilyen fejlődési rizikók – a teljesség igénye nélkül:
– A terhesség és a szülés alatt előforduló problémák: fertőzések, antibiotikumos kezelés, köldökzsinór-problémák, placenta-problémák, koraszülés, oxigénhiányos állapot, a terhesség és/vagy a szülés traumás megélése, hosszabb kórházi tartózkodást igénylő állapotok, beavatkozások
– A szülést követő időszakban: extrém sírósság (több mint három napon keresztül, naponta, több mint három órán át vigasztalhatatlanul sír a csecsemő), szoptatás/táplálkozás körül nehézségek, extrém feszesség/hipotónia (lazaság) az izmokban, az alvás-ébrenlét ciklus nehéz beállása (két-három hét után sem alakul ki mintázat abban, hogy hogyan alszik/eszik a csecsemő)
– Az első fél évben: regulációs zavarok (a szülő-kisgyermek között kialakuló kapcsolati nehézségek, amelyek érinthetik a táplálkozás/alvás/megnyugtathatóság területeit), bármilyen szomatikus probléma (gasztrointesztinális/kardiovaszkuláris/izomtónus-eloszlási/idegrendszeri/légzőszervi stb), szociális-kapcsolatfelvételi gondok a baba részéről (nem érdeklődik, nem veszi fel a szemkontaktust, keveset gőgicsél, nem érzékelhető különbség az érzelmi állapotai között)
– Az második fél év rizikótényezői: regulációs zavarok (táplálkozás/alvás/megnyugtatás/együttműködés területei, melyek a szülő-gyermek kapcsolatot érintik); mozgásfejlődés problémái (nem akar fordulni, kúszni, mászni, nyúlni a tárgyakért, vagy nagyon felgyorsul a mozgás, kimaradnak, felcserélődnek a szakaszok) beszédfejlődés-kommunikáció megkésettsége (a gagyogás nem indul be, vagy színtelen, nem mutat, nem keresi közös tevékenykedés lehetőségét, kevéssé reaktív); extrém érzékenységek (zajok, szagok, ételek textúrája stb).
– Genetikai hátterű problémák (családban előfordul tanulási-képességzavar, idegrendszeri problémák, autizmus spektrumzavar, hiperaktivitás-és figyelemzavar, pszichés érzékenységek, anyagcsere problémák stb)
– Veleszületett fejlődési problémák
– A családot érintő, tartós stresszt okozó élmények (válás, baleset, szeparációs élmények, hosszú betegség, költözés, egzisztenciális szorongás).
Hangsúlyozom, hogy ott, ahol rizikófaktor van, nem feltétlenül alakul ki probléma. Ez inkább egyfajta érzékenységet, kiszolgáltatottabb létmódot jelent, de tagadni, kikerülni nem szerencsés. Hosszútávon, ha a család/gyermek tudatában van a saját érzékenységeinek, gyengeségeinek, akkor még meg is erősödhet általa. A kihívásokkal, nehézségekkel való szembenézés sok személyiségfejlődési lehetőséget tartogat magában.
- Kapcsolódó: A “rizikóbabák” és a korai fejlesztés
Milyen intézményi háttérben működik a korai fejlesztés és beavatkozás?
Magyarországon a korai fejlesztés állami-és magánszférában egyaránt elérhető. A folyamatban egyaránt részt vesz az egészségügyi, a szociális – és az oktatási szféra.0. lépés: prevenció, szülők informálása, tanácsadás, érzékenyítés
Ide tartozik a terhesgondozás, a szülésfelkészítés, a védőnői tanácsadás, a baba-mama kapcsolatra fókuszáló, relaxáción alapuló tanácsadás, szülő-csecsemő konzultáció.1. lépés: szűrés, felismerés, a rizikófaktorok azonosítása
Újszülött osztályok, perinatális intenzív centrumok, majd később a gyermekorvos, védőnő, kisgyermeknevelő jelezheti a veszélyeztetettséget, kisebb- nagyobb érzékenységeket. Legfőképpen maga a szülői is kezdeményezhet kivizsgálást, ha aggódik a gyermek miatt.2. lépés: kivizsgálás
A lakhely szerinti Pedagógiai Szakszolgálatnál zajlik egy komplex, több alkalmas vizsgálat. A vizsgálat részei: beszélgetés a szülővel (legtöbbször pszichológus által vezetve), problémafeltárás, közös játék a gyermekkel, a felmérés játékos eszközökkel feladatokkal (gyógypedagógus vezetésével, a szülő jelenlétében), visszajelzés a szülőnek.A szakemberek célja az, hogy a szülő és a gyermek is érzelmileg biztonságban érezze magát, meg tudják mutatni nehézségeiket, érdemi beszélgetést, közös gondolkodást valósíthassunk meg a szülővel. A szakemberek részéről így a rugalmasság, az empátia, az ítélkezésmentes légkör és a tiszta kommunikáció a leginkább szem előtt tartott szempontok.A Pedagógiai Szakszolgálatokról egy mondat: A szakszolgálatok biztosítják, hogy a köznevelési törvénynek megfelelően minden gyermek részesülhessen az állapotának megfelelő, térítésmenetes pedagógiai-pszichológiai ellátásban. Szervezeti szinten kapcsolatban vannak az adott kerületben lévő köznevelési és egészségügyi intézményekkel. Kötelezően ellátott feladataik közé tartozik a korai fejlesztés, a nevelési tanácsadás valamint a szakértői bizottsági tevékenység is.
3. lépés: fejlesztés típusának, időtartamának, helyszínének kijelölése. A korai fejlesztés minden életkorban a szakértői bizottság javaslata alapján indulhat el. Ezek központi, megyei intézmények, akik pedagógiai szakszolgálatban elvégzett vizsgálati eredményeket, javaslatokat, és az egyéb – ha vannak – szakorvosi véleményeket egyesítve adják ki a papírt a korai fejlesztésről, természetesen a szülővel egyeztetve, együttműködve.
4. lépés: fejlesztés. A fejlesztés állami szférán belül történhet a gyermek köznevelési intézményében (bölcsőde, óvoda, szociális otthon) vagy a lakhely szerinti pedagógiai szakszolgálat intézményében, vagy speciális ellátó intézményékben (ún. EGYMI-k, ben: Egységes Gyógypedagógiai és Módszertani Intézmény).
Magánszférán belül is számos olyan fejlesztőközponttal találkozhatunk, ahol komplex szemléletben foglalkoznak a gyermekkel.
Akármerre is fordulunk, az első, amit szülőként tartsunk szem előtt, hogy ne féljünk segítséget kérni. Nem baj, ha bizonytalanok vagyunk, ha hibázunk! A szülő az, aki a legjobban ismeri a gyermekét, nem a rokonok, nem a pedagógus, nem a védőnő. Bízzunk magunkban, de ha aggódunk, keressünk fel szakembert. Van lehetőség arra is, ha csak beszélgetni szeretnénk valakivel. Teljesen természetes igény, hogy a gyerekünkkel kapcsolatban kétségeink vannak. Ezeket ne tartsuk magunkban, szólaljunk meg, merjünk kérdezni, gondolkodni, lépni, így leszünk igazán jó szülők.
Kapcsolódó cikkek
