Alapvetően kétféle koronavírus-teszt van. Az egyik, amikor magát a vírust mutatják ki a tesztelés során. Ilyenkor garat-vagy orrváladék mintából dolgoznak, amelyek pontosan kimutatják az aktuális fertőzést.
Ebbe a csoportba tartozik a PCR-teszt: a vírus jelenlétének kimutatására alkalmas jelenlegi legmegbízhatóbb módszer. Az orr-garat nyálkahártyájáról vett mintából PCR (polimeráz láncreakció) vizsgálattal a mintában jelen lévő koronavírus genetikai állományát (RNS), tehát magát a vírust lehet azonosítani, a fertőzést követő 1-3 naptól kezdődően, mindaddig amíg a betegség tart. Ez a vizsgálat nem alkalmas arra, hogy megmondja korábban átestünk-e a betegségen.
Ebbe a csoportba tartozik az antigén gyorsteszt is: a tesztet orrgarat nyálkahártyájáról vett mintából végzik. A teszt már a fertőzés első napjaiban is hatékonyan mutatja ki az antigéneket, hasonlóan az influenza gyorsteszthez.
A másik fajta vizsgálat az úgy nevezett szerológiai teszt, amely azt tudják kimutatni, hogy valaki átesett-e már a koronavírus megbetegedésen, valamint felvetheti a zajló fertőzés gyanúját. Ebben az esetben vénás vérből történik a vizsgálat. A szerológiai teszt úgy nevezett qualitatív teszt, eredménye igen/nem választ ad a vizsgált antitestek jelenlétét illetően. A teszt a szervezet védekezésének (IgM/IgG) kimutatásán túl, a vírusfertőzés lefolyására utaló olyan paraméterek vizsgálatára alkalmas, melyek klinikai tapasztalatok alapján a diagnózis felállítását segítik.
A szerológiai tesztek csoportjába tartozik az ELISA teszt: a szervezet védekezésének (IgM/IgG) kimutatására alkalmas. Megmutatja a vizsgált antitestek koncentrációját a vérben. Ahogy a szerológiai teszteknél, ebben az esetben is vérvétel szükséges a vizsgálathoz. Ez a teszt mutatja ki a legpontosabban, hogy valaki fertőzött-e vagy átesett-e a fertőzésen és már gyógyult. Az ellenanyag szintjét is megmutatja a vizsgálat mely alapján pontosan nyomon követhető a szervezet védekezési folyamata.
Forrás: inspiromed.hu
Kapcsolódó cikkek
