A babák sírnak, amit egyszerűen úgy kell felfognunk, hogy így beszélnek velünk. Amíg a csecsemő nem tud beszélni, aggódunk: “Vajon honnan tudjuk meg, hogy mi a baja?” Ez eleinte kicsit nehéz, mivel a szülői lét nagy része próbálkozás. Aztán fokozatosan megtanuljuk, hogy mire is van szüksége valójában.
Éhes vagyok!
Ha egyszer megtanuljuk az éhségét kommunikáló jeleit – keresi a mellet, hangokat ad, élénken mozgatja kezét-lábát -, akkor megelőzhetjük a sírását, megérthetjük kívánságait. De ha sír, először mindig győződjünk meg arról, hogy valóban éhes-e.
Melegem van! Fázom!
Az újszülöttek szeretik a meleget (szabály szerint egy réteggel több ruhát igényelnek a jó közérzetükhöz, mint mi felnőttek). Ha a baba fázik, például pelenkázás közben, azt is sírásával adja tudtunkra. Idővel persze egyre rutinosabban pelenkázunk, és hamarosan lerövidül az idő, amíg fázik (vigyázzunk: ne öltöztessük túl!).
Tegyél tisztába!
Némelyik pici azonnal tudatja sírásával, ha tele a pelenka. Mások csendesen elüldögélnek benne, hiszen meleg és kényelmes. Figyeljünk rájuk!
Vegyél fel!
A babák szeretik a kényeztetést. Szeretik látni szüleik arcát, hallani hangjukat, szívdobogásukat és érezni a szagukat (különösen az anyatejét). Etetés, pelenkázás után igénylik a társaságot. Mi pedig aggódunk, hogy elkényeztetjük. Pedig életük első hónapjaiban még nem lehet. Ha a kicsi érdeklődő, tegyük magunk mellé vagy vegyük fel többször.
Elegem van!
Sokszor hamar kifáradnak. Megfigyelhetjük, hogy a szokottnál tovább sírnak egy nagyobb családi összejövetel után vagy a nap végén nehezen alszanak el. Nehezebben dolgozzák fel a fényeket, hangokat, azt, hogy kézről-kézre adják őket és kimerülnek az ingergazdag környezetben. Ekkor is sírásukkal közlik velünk, hogy elegük van. Ilyenkor a pihenés, a nyugalom a legfontosabb.
Rosszul érzem magam
Ha megetettük, és úgy érezzük, hogy minden rendben, de ő csak sír, akkor lehet más baj is. Vizsgáljuk meg, hogy nem tekeredett-e egy cérnaszál a lábujjára, nem került-e hajszál a szájába, nem irritálja-e valami a bőrét! Ha nem találtunk semmi rendellenességet, de a kicsi még mindig sír, mérjük meg a hőmérsékletét. A beteg csecsemő sírása különbözik az éhesétől, és hamarosan megtanuljuk majd, hogy mikor kell orvoshoz vinni.
Ha semmi sem segít…
Hogy ilyenkor mit tehetünk? Takarjuk be, vegyük fel és öleljük magunkhoz! Az újszülöttek nagyon szeretik magukat melegben és biztonságban érezni, mint egykor az anyaméhben. Egyesek elsősorban a szoros testi érintkezést igénylik, mások a ritmikus ringatást részesítik előnyben.
A picik hozzá vannak szokva az anyai szívdobogáshoz. Talán ezért is szeretik, ha magunkhoz öleljük őket. Közben énekeljünk bölcsődalokat. Szeretni fogják.
A legmegnyugtatóbb, amit egy babával tehetünk, hogy simogatjuk a hasát vagy a hátát, különösen, ha hasgörcsök gyötrik.
Hagyjuk, hogy szopogasson valamit, még akkor is, ha nem éhes, mert megnyugtatja, állandósítja a szívritmusát, ellazítja a gyomrát. Erre legjobb, ha megszoptatjuk. Ne felejtsük: a szoptatás nem csupán táplálkozásra szolgál, meg is nyugtatja a csecsemőt.
V.évf./6.sz.
Forrás: Baba Magazin
Kapcsolódó cikkek
