Dr. Fodor Marianna 1975-óta gyerekorvos. Széles érdeklődési körére jellemző, hogy további szakvizsgákat tett az évek során: előbb újszülöttgyógyászatit, majd ifjúságegészségügyit, üzemorvosit, családorvosit. Orvosi tudását jogi és közgazdasági ismeretekkel is kiegészítette, így szerezett egészségügyi szakmenedzseri és jogi szakokleveles orvosi végzettséget. 1998-2007-ig a Madarász utcai Gyermekkórház minőségbiztosítási igazgatója volt. Jelenleg vállalkozó orvosként a Heim Pál Gyermekkórházban az állami gondozott gyerekek ellátása a feladata. Magánrendelésén hétvégén is felkereshetik a családok, bármikor elérhető. Egy lánya van, aki tájépítész mérnök, szabadidejében pedig menhelyi keverék kutyájával sétál.
A több évtizedes gyermekkórházi tapasztalat természetesen kincset ér, mégsem ezért járunk a doktor nénihez tizenhárom éve. Nekem azonnal kellett orvos, mert annak idején a két hónapos Misu náthás lett, én pedig teljesen összetörtem, hogy milyen anya az ilyen, akinek beteg lesz a csecsemője. Minden rutinos kisgyerekes ismerősünk szerint ő a legjobb, és azonnal ki is jön. Valószínűleg már a hangomon érezte, hogy én több segítségre szorulok, mint a kicsit nyűgös baba, mert tényleg buszra szállt, és azonnal ott volt. A kis Misu egyébként a szenzációs orrszívó porszívó segítségével napok alatt meggyógyult, talán mert az én önbizalmam is helyreállt.
Akár ennyi is elég lett volna, de ahogy egyre több vitás kérdésbe botlottam a magazin készítése során, úgy győződtem meg arról, hogy pont ő való nekünk. Kezdődött a fiús dilemmával, melyben, ha jól érzékelem, most sem tökéletes az egyetértés, én viszont biztos rosszul lettem volna, ha valaki jó erősen hozzányúl az érzékeny kis szerkezethez. Esetleg azonnal kerestem volna mást. A következő sorsdöntő kérdés a szoptatás volt, pontosabban lett volna, de azonkívül, hogy minden alkalommal megdicsérte a szépen növögető babákat, alapvetően nem beszélgettünk erről. Úgy a hatodik hónap végén azért szólt, hogy szerinte nyugodtan adhatok nekik szilárd ételt, és nem bántuk meg, hogy szokás szerint hallgattunk rá. Éreztem, hogy ismeri a gyerekeimet. Mivel az első, kórházi kötelezőkön kívül minden oltást tőle kaptak, azt is kipróbálhattam, milyen, ha közben fájdalomcsillapítás céljából szoptatom a babát. Tökéletes siker!Nagy kérdés volt mindig is az antibiotikum. Vírus ellen ugyanis hatástalan, viszont valahogy el kell dönteni, hogy mitől olyan eszméletlen lázas és szerencsétlen a gyerek: vírustól vagy baktériumtól. Tudom, hogy van szülő, aki addig keres orvost, amíg valaki végre fel nem ír valamit, de én nem ilyen vagyok. Ám olyan sem, aki mereven elzárkózik a gyógyszerektől. Újra és újra, minden egyes betegségnél kiderült, akkor kaptak gyógyszert a gyerekek, amikor kellett, és többnyire bizony nem. Mert erősek és egészségesek, a tüneteiket pedig hatékonyan tudtuk enyhíteni. Ahogy teltek az évek, annyira megerősödött a bizalmunk, hogy leginkább már csak telefonon sorolom a tüneteket, és tökéletesen el tudja dönteni, látnia kell-e a gyereket. Azért is örökre hálás leszek, hogy mindig tudta, mikor kell minket továbbküldeni, pontosan hová és kihez. Azért is, mert kereken megmondta, ha olyan bajjal fordultam hozzá, ami „nem orvosi kérdés”. A legszebb klasszikus közülük a „Miért nem alszik a baba?” volt. Ettől nem lettem ugyan okosabb, csak nyugodtabb, hogy a gyerek egészséges, mi meg úgyis kitalálunk valamit, amitől majd mi, felnőttek is aludni tudunk. És tényleg így lett.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
