Kedves Anyuka!
Nemrég lettél édesanya, nemrég lettetek igazán család. Új neked most ez a helyzet. Sokszor vagy bizonytalan, aggódó, miközben nagy boldogság kezedbe venni a babádat. Hullámzóak az érzéseid, mert nem volt még ekkora kihívás az életedben, nem vittél még ekkora felelősséget. Nem könnyű mindent jól csinálni – vagy inkább megfelelően, hidd el, az is elég.
Múltkor sokat panaszkodtál anyukádra, azt mondod, állandóan beleszól, mit hogyan csinálj a babával, osztogatja a “kéretlen” tanácsokat, mindig van egy jobb ötlete.
Tudom, hogy ez sokszor idegesítő. Mert az ember amúgy is bizonytalan, akkor még ráöntik azt a sok tippet, amiben egyrészt megint csak a feladatokat látja, másrészt azt, hogy mások mindig magabiztosan tudják, mit kell csinálni, ugyanakkor mintha felhívnák a figyelmet arra, hogy ő nem. Ráadásul, ha mások az elképzeléseik, az embernek nincs kedve végighallgatni a dolgot, ha ő amúgy sem úgy akarja csinálni vagy csak máshogyan képes. És mivel a babákhoz mindenki ért, jó sokszor fordul elő veled, hogy csak bólogatsz türelmesen, és várod, mikor lesz vége a tanácsok sorának.
Anyukád ráadásul nem ma nevelt gyereket, hanem jó pár évtizede. Mondod, hogy minden más volt akkor, hogy azok a “szabályok” már nem érvényesek, meghaladta őket az idő. Már más a trend. Ebben igazad van. Csak tudod, a következő mondataidból kiderült, hogy anyukád elég sokat van nálatok. Vigyáz a kislányodra, ha neked el kell intézni valamit vagy csak kicsit kikapcsolódnál. Őt hívod először, ha sok minden van a napodban, ha segítségre van szükséged. Ő főz rátok, amikor arra sincs időd, hogy hajat moss.
Tudod, azt nem lehet, hogy mindent elfogadsz tőle, kivéve a tanácsait. Ha “elvárod”, hogy töltsön időt az unokájával, akkor nem várhatod el azt is, hogy ezt némán, gondolkodás nélkül tegye. Vagyis vigyázni vigyázzon rá, de ne szóljon bele, hogy mit hogyan csináljatok vele. Kérlek, légy türelmes, és hallgasd meg őt akkor is, ha már tudod, hogy úgysem aszerint teszed majd a dolgod, ahogyan ő mondja.
Hidd el, ő jó szándékból mondja, amit mond. Ebben is szeretne segíteni, és nemcsak a kicsinek, de neked is jót akar. Más kérdés, hogy azt a saját eszközeivel, a saját stílusával akarja, de hát ezzel nem lehet mit tenni. Talán látja a bizonytalanságodat akkor is, ha nem mutatod, és te ennek tudat alatt nem örülsz. De ha valaki, ő biztosan mindig melletted áll, és szeretetből teszi, amit tesz, még ha sokszor idegesítő is. Fogadd el ezt tőle, azt is, ami épp terhes, hiszen máskor még nagy szükséged lesz rá, amikor te hívod fel, és te kérsz tőle tanácsot, együttműködést, bármit.
- Kapcsolódó: Anya és lánya akkor és most
Attól még, hogy ő “csak egy nagymama”, adhat tanácsot (amit nem muszáj persze megfogadni), ha egyszer az élete része – és persze te is azt szeretnéd, ha az élete része lenne. Ne beleszólásnak vedd ezt! Közös ügyetek a baba, ahogyan kicsit ő maga is közös mindkettőtökből lett.
Ettől még persze semmit nem kell úgy csinálnod, ahogy anyukád mondja, ez a te dolgod. Sőt, nyugodtan elmondhatod, hogy valamit pontosan hogyan tegyen a baba körül! Nagyon fontos: a te szavad a döntő, ő csak javaslatot tehet, alternatívát kínálhat! De neki sem kötelessége mindenben egyetérteni, hisz szólásszabadság van. Ne feledd: legalább egy gyermeket már felnevelt – és azért nem olyan rosszul, nem igaz? Hisz az illető maga is anya lett – ez valahol az ő eredménye is.
Kapcsolódó cikkek
