A hátán egy hordozó, benne az alig pár hónapos kistestvére. Körülnézek, hol lehet az anyukája, de úgy tűnik, egyedül van.
Aztán jobban szétnézek a tömegben, és rájövök, nem ő az egyetlen kisgyerek, aki még a nála is kisebb testvérét cipeli a hátán. Angola fővárosától, Luandától nem messze, Cacuaco tartományban vagyunk, ahol egy nagy poros téren orvosi tanácsért, oltásért állnak sorba a felnőttek, vagy éppen terhességi tanácsadásért jönnek a kismamák.
„A saját gyerekeimet láttam minden egyes gyerekben, és szerettem volna mindegyiküknek megtörölni az orrát, megigazítani a kis ruháját” – Ördög Nóra, aki a Pampers és az UNICEF „1 csomag = 1 védőoltás” kampányának magyarországi nagykövete, alig bír megszólalni, miután kilépünk az UNICEF kisbuszából fél órán keresztül nyeli a könnyeit. Sokkoló a szegénység, és ebben a nagy szegénységben a sok gyerek.
Angolában majdnem minden ötödik kisgyerek meghal öt éves kora előtt az UNICEF és a WHO adatai szerint. Ha egy újszülött tetanusszal fertőződik, biztosan meghal. Évente 49 000 kisbabát veszítenek el a fertőzés miatt Afrikában. Minden 11. percben meghal egy csecsemő.
Van olyan kismama, akit itt lát először orvos a terhessége alatt. Innen olyan messze van a legközelebbi orvosi rendelő (kórházról nem is beszélek), hogy csak gyalog tudna elsétálni odáig vagy némi pénzért elvinné egy motoros vagy egy kis kék busz (ennyi a tömegközlekedés errefelé), de az anyukáknak sokszor „némi” pénze sincsen ilyesmire.
A 19 éves Alegríával az egyik orvosi sátor előtt találkozunk, hat hónapos terhes, és van már egy alig két éves kislánya. A nagyon kedves tekintetű fiatal lány elmesélte, hogy abba kellett hagynia az iskolát, mert az édesanyja beteg lett, és pénzt kellett keresnie, zöldségeket árult, hogy legyen pénze a családnak. Az orvosi sátorhoz azért jött, hogy beoltassa magát és a kisgyerekét is.
Alegríát visszakísérjük a házukhoz, megengedi, hogy megnézzük, hol szült. Mindenhol vörös homok, szürke téglából épített házak – vakolat, ablak-ajtó nélkül, palatetővel, amit néhány nagy kő tart a házon. Víz nincs, áram nincs, és a házakban berendezés se nagyon. Döngölt földpadló, néhány műanyag szék, egy függőágy és egy plédszerű dolog a hálószobában. Itt szült, ebben a házban. Nem tudta, hogy szülni fog, azt hitte beteg. Aztán kiderült, hogy nem beteg. A nagymamája volt éppen otthon, ő segített, és ő vágta el a köldökzsinórt. Angolában minden második nő otthon szül, nem azért mert akar, hanem azért mert nincs másra lehetősége. És az újszülött babákat sokszor így fertőzik meg tetanusszal, akiknek utána már nincs sok esélyük arra, hogy életben maradjanak.
„Találkoztam olyan anyukával is, aki egyedül hozta világra a babáját a négy fal között, a két éves kislánya végignézte, és azt is, ahogy konyhakéssel elvágta a köldökzsinórt. Sokan ekkor fertőzik meg tetanusszal az újszülöttet, vagy akkor, amikor hamuval szórják meg a köldökzsinór csonkját” – mesélte Ördög Nóra.A szülők támogatásának köszönhetően a Pampers és az UNICEF „1 csomag = 1 védőoltás” kampányának kezdete óta 500 000 újszülött csecsemő életét sikerült megmenteni a világ 17 országában. Eddig összesen 300 millió védőoltást jutott el a rászoruló országokba, és a veszélyeztetett helyzetben lévő anyák és gyermekeik számát sikerült felére csökkenteni, de továbbra is tény, hogy még mindig több mint 71 millió nő és kisgyermek van kiszolgáltatva a fertőző betegségnek. A tetanuszfertőzés a védőoltás beadásával könnyedén megelőzhető, éppen ezért az UNICEF a Pampers támogatásával továbbra is a fertőzés teljes felszámolásáért küzd.
„Ki az, aki be van oltva?” – kérdezem a tolmácsom, Hektor segítségével a körénk sereglő gyerekeket, akik semmi mást nem akarnak, csak kedvesnek, lenni, barátkozni, megérinteni a hajunkat. Egy kisbaba pislogás nélkül meredten néz, kicsit el is sírja magát, de nem tud nem ránk nézni. Még sohasem látott nem fekete bőrű embert, mi vagyunk az elsők. Az oltásos kérdésre páran teszik fel a kezüket, és nem azért mert, nem értik a kérdést, hanem azért, mert Angolában, akit nem lát orvos, az egyszerűen nem lesz beoltva. (És ha látja orvos, akkor sem mindig, csak ha éppen van oltás.) „És ki az, aki gyakran vigyáz a kisebb testvéreire?” – kérdezem a gyerekeket újra, és ekkor szinte az összes gyerek felteszi a kezét.