A szülési szabadságról – vagy rövidebb, pongyolább nevén: a gyesről – sok mindent gondolnak azok, akik még nem voltak ilyenen. Köztük sok téves dolgot is, ami nem biztos, hogy az ő hibájuk. Hiszen mi magunk is szívesen elhisszük azt a másik, kiszínezett képet. És persze azt sem mondhatjuk, hogy ez a néhány év kiesés a munkából csak ilyen vagy csak olyan. Mindenféle. De lássuk, mi az, amit általában tévesen képzelünk, amíg bele nem vágunk… – egy édesanya írta meg őszintén a mother.ly oldalon.
1. Azt hittem, a babázós időszak egy jó kis szünet lesz
Mielőtt nekem is lett gyerekem, a szülési szabadság fogalma meglehetősen titokzatos volt. Sok várandós kollégám volt, aki elment szülési szabadságra, aztán már csak a hír jött, hogy megszületett a babájuk, végül egy-két év után előkerültek kissé fáradtan, de büszkén, fotókat mutogatva a gyermekükről. Ám hogy a kettő között valójában mi történt, arról senki nem beszélt igazán.Amikor magam is terhes lettem, alig vártam a szülési szabadságomat, mint valami nyaralást. Addigra már meglehetősen elegem volt a munkámból, és boldog voltam, hogy egy ideig otthon lehetek. Tudtam persze, hogy ott lesz a baba, akiről gondoskodnom kell, de azt gondoltam, azért ez mégiscsak egyfajta pihenés, kicsekkolás az addigi életemből. Ehhez képest a babás időszak egyáltalán nem jelentett munkaszünetet, inkább csak annak megváltozását, hogy hol kellett dolgoznom, és hogy miből is állt a munkám. Merthogy egy újszülött gondozása bizony munka a javából, és nem is kevés. Sok szempontból fárasztóbb, mint az, amit a hivatalos pozíciómban végeztem. Itt nincsenek szabadnapok, az “apró főnök” bármikor hívhat, akkor is, amikor beteg vagyok, akkor is, amikor alszom.
2. Azt hittem, nem fog hiányozni a munkám
Mivel előtte már ledolgoztam vagy tizenöt évet, úgy voltam vele, ez egyelőre bőven elég is, pont jó lesz már kicsit abbahagyni. Ez igaz is volt egy ideig, de nem sokáig. Rövidesen hiányozni kezdtek a benti kihívások, a munkatársaim és a felnőtt beszélgetések.Az a fajta elégedettség, hogy munkába állok, konkrét célokat valósítok meg, és időnként el is készülök valamivel. Az anyaság egyik legkomolyabb kihívása számomra az volt, hogy e téren mennyire megfoghatatlanok a sikerek. Tudtam, hogy egy másik lényről gondoskodni a legnagyobb teljesítmény, de amikor benne voltam a közepében, nehéz volt úgy érezni, hogy bármit is elértem a nap végén.
3. Azt hittem, hogy ez az időszak csak a babámról szól
Alig vártam, hogy találkozzunk és vigyázzak az én kis édesemre. Arról ábrándoztam, hogy egész idő alatt csak etetni fogom, pelenkázni és persze szeretgetni. Arra azonban nem gondoltam, hogy hogyan fogok magamra vigyázni. Igen, a babázás olyan időszak, amikor gondoskodni kell az újszülött minden szükségletéről, de közben nem feledkezhetünk meg arról a testről sem, ami a legintenzívebb történésen ment keresztül, amióta csak létezik: a miénkről. Bárcsak türelmesebb lettem volna vele, hagytam volna regenerálódni és nem csak azzal foglalkoztam volna, hogy mielőbb visszafogyjak!
4. Azt hittem, hogy rögtön “visszakapom” a testemet
Azt hittem, hogy amint a baba kint lesz, a testem újra az enyém lesz. Hogy őszinte legyek, valójában kevésbé éreztem jól magam a bőrömben a szülés utáni időszakban, mint amikor terhes voltam. A testem próbált magához térni mind a várandósságból, mind a szülésből, a szerveim próbáltak visszavándorolni jogos helyükre, a mellem saját életet élt, és a hormonok… Rengeteg hormon dolgozott. A végeredmény pedig egyáltalán nem az, ami előtte volt, még ha így is szerethető.
5. Azt hittem, az addigi terveim megvalósítását folytathatom utána
Mielőtt a kisbabám megérkezett, nagyon konkrét tervem volt, hogy hogyan fog kinézni a jövőm, különösen ami a karrieremet illeti. Aztán megjött, és felborította az egész világomat. Azóta eltelt kilenc év, és ma már teljesen más munkám van, máshol élek, és ami a legfontosabb, még több gyerekem van.Az, hogy anyává váltam, mindent megváltoztatott, oly módon, amit el sem tudtam képzelni. És bár a sztori fordulatai meglehetősen megterhelők voltak, nagyon hálás vagyok mindazért, ahogyan ez formált, amerre szőtte az életemet.
Kapcsolódó cikkek
