Ha bilire szoktatásról van szó, sokan esküsznek Jamie Glowacki Oh, Crap! Potty Training című könyvére – és valóban: sok családnál működik a taglalt módszer, ami arra tanítja a gyerekeket, hogy felismerjék testük jelzéseit és cselekedjenek azok alapján (azaz üljenek a bilire) – ismerteti a Parents.com cikke. Nem egy gyors módszer, sokan azonban úgy gondolják, hogy az eredmény megéri: a végén olyan gyermeket „kapunk”, aki meg tudja mondani, mikor kell pisilnie, szemben azzal, aki akkor igyekszik vécére menni, amikor mondják neki. Előbbi hosszú távon nagyobb függetlenséget biztosít.
Az “Oh Crap” módszer tulajdonképp “blokkokból” áll, amelyeken keresztül a gyermek előrehalad. A blokkok nem kötődnek korhoz, és nincs konkrét időtartamuk. Akkor lehet elkezdeni ezeket, amikor úgy érezzük, hogy itt az ideje bilizni, és minden blokkban annyit tölt a kicsi, amennyi időre szüksége van.
Az első napokban sasszemmel kell figyelnünk őt, és felkapni, amikor látjuk, hogy pisilni vagy kakilni kezd – akkor is, ha már folyamatban van a dolog (ez persze az utóbbi esetben eggyel könnyebb). A cél az, hogy segítsük abban, hogy kapcsolatot teremtsen az inger és a vécéhasználata között.
Az első blokkban a gyermek meztelen, vagyis értelemszerűen egész nap otthon kell vele maradni. Ebben a szakaszban szorosan figyelnünk kell őt, a jeleket, amelyek mutatják, hogy használnia kell a bilit vagy vécét, és amint meglátjuk a ráutaló magatartást, szaladnunk kell vele.
A második blokkban a kicsin van ugyan ruha, de fehérnemű nincs, és akár rövidebb sétákra is elmehetünk vele.
A harmadik szakaszban már hosszabb utak is megtehetők, a negyedikben pedig a gyermekünk elkezdhet fehérneműt hordani.
Ez a megközelítés megtanítja a kisgyermekeket, hogy felismerjék testük jelzéseit, és bilire üljenek azonnal, amikor szükségét érzik. A lényeg az, hogy egyszer s mindenkorra le kell vennünk a pelenkát a kicsiről, és néhány napot otthon kell töltenünk vele segítve őt abban, hogy a pelenka helyett a vécét/bilit társítsa a pisiléssel és kakilással. Az “Oh Crap” megközelítés fő előnye a rugalmasság. Arra ösztönöz, hogy a gyermek a saját tempójában haladjon, és igazítható a családok különböző igényeihez. “Meghatároztam több lehetőséget is aszerint, hogy dolgozol vagy otthon maradsz, hogy húsz hónapos kor előtt vagy harminc hónapos kor után álltok neki a folyamatnak – mondja a szerző.
A pelenka eltávolítása valóban egyszerűbbé teheti a bilire szoktatást a gyermek számára. “Az a testtudatosság, amelyet akkor kínálunk, amikor levesszük a pelenkát, megkönnyítheti a gyermekek számára, hogy megtanulja felismerni, mikor kell sietnie” – mondja Rachel Koransky-Matson gyermekgondozó, aki szerint ez az út a szülőnek is megkönnyíti a dolgát. Az elgondolás lényege az, hogy a fehérnemű túlságosan emlékeztet a pelenkára, ami balesetekhez vezethet.
A szülők kezdettől fogva bíznak kisgyermekük képességeiben, és végigvezetik őt egy tanulási folyamaton. Sokakban persze szorongást kelt a gyermek meztelensége, van, aki a lakás vagy bútorok miatt aggódik, másoknak az egész napos otthon maradás jelent kihívást. Ehhez persze kell némi elkötelezettség – egy hosszú hétvége alatt nem lesz szobatiszta a gyermekünk.
A szerző szerint hiba jutalmazni a vécéhasználatot, hiszen a kisgyermekek számára eleve jutalom, ha új készségeket sajátítanak el, különösen, ha olyat, ami a felnőttek tevékenységeire hasonlít. És persze később bajban leszünk, amikor már szeretnénk elhagyni a jutalmat. Ha nem is vesszük észre időben a jeleket, egyfajta pisilési, kakilási ritmust megfigyelhetünk. Ha jól csináljuk, időnként el merünk már távolodni a lakástól, és néhány hét múlva azt vesszük észre, hogy a gyermekünk szobatiszta.
Kapcsolódó cikkek
