Amikor a gyerekeim születtek, természetesen több szempontom is volt a névválasztásnál. Hogy mire végződik a vezetéknevük, és hogy milyen hosszú. Hogy szép legyen a hangzása, de kicsit vagány is. Hogy univerzális legyen, vagyis használhassák külföldön, és negyvenévesen is. Ezen kívül két lényeges dolog volt, amire figyeltem: ne legyen a név túl gyakori, hogy több legyen belőle az óvodában, de ne is túl ritka, hogy ő legyen “a fura nevű gyerek”.
Most egy ilyen listát adunk nektek: középutas neveket kerestünk, amik nincsenek a leggyakrabban adottak között, de azért nem is extrémek. Vagyis most kihagyjuk a Bencét, Mátét, Dominikot, Hannát, Annát, Zoét, és ugyanígy nem válogatjuk be az Absolont, az Arszlánt, az Adalbertát vagy az Arzéniát (és akkor még csak az A betűs furcsaságoknál tartunk).
- Kapcsolódó: Babanév-katasztrófák
Ennek a fajta választásnak amúgy sokszor mesterei az ismert emberek, akik aztán persze divatba is hozzák az általuk megtalált kreatív nevet. Így aztán következő évben már nem is olyan ritka az Ádin, a Benett, a Nátán, a Mendel, a Marián, a Hannaróza vagy épp a Nadin.
De tipikusan ilyenek az idegen nyelvekből jött vagy a becézett verziók, mert valamennyire már ismerősen csengenek, mégsem elcsépeltek.
A végső cél az, hogy a “He?” helyett ennyi hangozzon csak el: De szép neved van!
Ebből a gondolatmenetből kiindulva ajánljuk az alábbi húsz-húsz változatot.
Lányok:
- Adina
- Aleszja
- Britta
- Bonita
- Doroti
- Elli
- Esztella
- Floransz
- Gyöngyös
- Hetti
- Ilka
- Karina
- Linett
- Lorin
- Méda
- Nella
- Nikol
- Polli
- Rea
- Zolna
Fiúk:
- Alen
- Ármin
- Bánk
- Csoma
- Denisz
- Dilen
- Eliot
- Elián
- Félix
- Filip
- Gellért
- Hunor
- Igor
- Julián
- Keve
- Líviusz
- Lorenzó
- Ruben
- Szente
- Solt