Már a gondolat is eretnekségnek tűnt. A nagyvárosi “kényelemből” (hipermarketek, szuperdokik és minden, amire szükség lehet kartávolságon belül – beleértve a füstgázmosott, szemétégetős szmogot) két hétre elvonulni a “világ végére”, ahol az első boltocska két bivalybőgésnyire található, ahova az orvos hetente egyszer jön ki kiragasztani “A rendelés elmarad” cetlit (hogy miért nem hagyja kint az előzőt, azt nem is értem), viszont ahova nem jár senki levegőt rontani, ugyanis az Ipoly (Csenge szerint: Ipjó) menti kis falucska GPS-koordinátái nem szerepelnek a politikusok által ismert térképeken.
Málházás
Már egy korábbi, egy hétvégés kiruccanás alkalmával is felmerült bennem, hogy az ikrekkel való helyzetváltoztatáshoz a személygépkocsi nem a megfelelő eszköz, de teherhajóval ugye mégsem lehet eljutni mindenhova, a tevekaraván meg túl feltűnő (pláne kicsit lassú is) lenne a 2/A “autóúton”. (Nem is beszélve a matricázás amúgy sem elhanyagolható bonyodalmairól.)
Bármennyire is fel voltam készülve lelkileg és technikailag (tetőbox, gurtnik, rekeszek, málhazsákok), mégis megdöbbentem, amikor az összekészített csomagok és bőröndhalom mögül nem látszott ki Borika, az autónk. Jó, már akkor gyanút fogtam, amikor a második kanyart róttam a dugig rakott teherlifttel, de az ember mindig az utolsó pillanatig remél. Tekintettel arra, hogy a fizika törvényeit ezúttal sem sikerült kijátszanom (térnyújtás, súlypontáthelyezés, átlátszóság és egyebek), kénytelenek voltunk lemondani két tartalék babakocsiról, egy Lagzi Lajcsi méretű plüsstigrisről, a kettes számú felfújható medencéről, a laptopba dugható hangfalakról, fél köbméter legóról, egy üveg félig kovászolódott uborkáról, ja és az én egyrészes fürdőruhámról (ez utóbbiról nem direkt, hanem véletlenül). Viszont akik sikeresen küzdöttek meg a bentmaradásért: két bili és egy vécészűkítő (ezeket a nokedlik még nem használják, de sose lehet tudni!), két bölcsőde teljes nyári ellátására elegendő “biztonsági tartalék” babakaja (biztonságban haza is jöttek velünk), valamint két háló (becsomagoláskor még tv-, kipakolásnál már csak lecsó-) paprika.
Utazás
Kétféle taktika létezik az ördögfiókák utaztatásához: induljunk közvetlenül ébredésük után vagy az elalvásuk előtt. Mi a délutáni szieszta utáni pillanatot tűztük ki célul, remélve, hogy a vacsora már (elrendeződve, kipakolva, megérkezve) a tetthelyen ér bennünket.
Úgy tűnik, naivitásból kifogyhatatlanok vagyunk. Naná, hogy most aludták meg a délutáni rekordjukat, réges-régen minden bent aszalódott (mit aszalódott, főtt) Borikában, mire a hétalvók magukhoz tértek. Naná, hogy most jött rájuk az “egyedül” dili (egyedül vetkőzöm, egyedül öltözöm, egyedül veszek cipőt, egyedül is marha lassú vagyok, hát még ketten együtt!). Summa summarum már bőszen tombolt a péntek délutáni lelkes-telkes csúcsforgalom, mire sikerült elindulnunk. Mindez tetézve a szlovák-magyar-lengyel-cseh kamionkonvojjal, akik vért, verítéket nem kímélve próbálják előzgetni egymást. Ha végre sikerült őket magunk mögött hagyni, felharsant hátulról a kaka! kaka! hívószó. Box utca, pelenkacsere, restart. És lám, a “visegrádi négyek” konvoj már ismét előttünk totyog. Tíz kilométerrel arrébb ér a déjá vu! Csak ezúttal inni! inni! a félreállás oka.
All inclusive
A gyerekek fejlődését több szempont szerint mérhetjük, például milyen magasra kell elhelyezni a veszélyesnek ítélt tárgyakat (gyakorlatilag a teljes kerti szerszámkészletemmel felszorultam a padlásra), milyen magasról és mekkorát tudnak esni (Zsoma sípcsontja két nap után úgy nézett ki, hogy az azonnali gyámügyi eljárást idézhetett volna a fejünkre), hány garnitúra öltözetet képesek egy nap leforgása alatt amortizálni (nos, a faluban rendezett közös szilvalekvárfőzés alkalmából értük el a csúcsot), egy átlagos séta során mennyit tesznek meg saját lábon, a manómotoron vagy apa nyakán lógva (ez mostanában egyenlő arányban oszlik meg úgy 30 másodperces periódusokban), és, mondjuk, mennyi nem táplálék jellegű dolgot képes a szervezetük feldolgozni (Nemcsók szerint egy átlagos gyereknek évente fél kiló kosz dukál, a mieink ezt a mennyiséget fél nap alatt képesek magukhoz venni). Az “all inclusive eská” – teljes ellátás saját kezűleg (Béla barátom szerint: mindent megkapsz Szlovákiában) nyaralási forma hátránya, hogy minden felmerülő problémát magunknak kell megoldani. A technikai eszközök pedig összeesküdtek ellenünk! Először a bojler adta be a kulcsot. Nos, villanyszerelésből még csak-csak akad egy diplomám valahol a fiók mélyén, de vízvezeték-szerelésből ez lett a mestervizsgám. A cédélejátszót nem sikerült életre kelteni, így az esti altatási szertartásnál megszokott altató zene helyett az anya-apa kamarakórus volt kénytelen helytállni. (Csak remélni tudom, hogy a megrázó élményt egy jól képzett zenepedagógus később képes lesz kikezelni belőlük.) Egy anyósommal lefolytatott rapid hűtőcsere (az övé neki túl nagy, a mienk nekünk túl kicsi) logisztikai rendszerét és szervezési kérdéseit egy nagyjából százoldalas tanulmányban tudnám összefoglalni, maradjunk annyiban: ez is lebonyolódott. Végtére is pihenünk!
A mérleg
Hozzávetőleg féltonnányi szilvalekvár befőzve, fecskék elbúcsúztatva, lódarazsak a kertből kiebrudalva, a falu összes fejkendős öregasszonya a manók ujjai köré csavarva, a patak kaviccsal teledobálva, a homokozó-hinta-csúszda komplexum felépítve-beüzemelve, a levelibékák megszámlálva, a fürdőpelenkák elhasználva, a pocakok kigömbölyödve, télire a tűzifa összevágva, a fű lenyírva, a szomszéd néni kacsái degeszre etetve, Esztergom városának mind a tizenötezer lépcsőfoka megmászva, nokedlik feltöltődve, szülők lemerülve.
Kiemelt gondolat:
A cédélejátszót nem sikerült életre kelteni, így az esti altatási szertartásnál megszokott altató zene helyett az anya-apa kamarakórus volt kénytelen helytállni.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
