Az irodalom, közelebbről a költészet túllép a mindennapos, praktikus szempontokon. Sehol semmi tejbelövellés, mellgyulladás, szoptatási pozitúra és tejfokozó. Csak a lényeg:
Vörös István
A tej útja
Egy csepp tej pottyan a földre
az ágy alatt, amin egy hosszú
hajú nő szoptat. Sziszegve
végigreped a padló, mintha
kígyó tekeregne a lécek
között. A csepp beesik
a repedésbe, jobbra és balra
kezdi tologatni az alsó lakásban
a bútorokat. Két körfűrész forog
közöttük, egy fehér és egy
fekete. A ház osztódni kezd, az egy kettő
akar lenni. Aki a feketét látja
meg, annak szakálla nő, fekete
lesz a körme, fehér a haja.
Az utca és a környék végighasad,
az árokban víz fut, és a víz
alól városi gáz bugyog.
Aki a fehéret látja meg,
az gyümölcsöt talál a zsebében,
levelet a postaládájában. Ketté-
törik a város, mint egy ostya.
A két fél közé durva kézként
becsúszik a tenger. Az egyik
partjára halat vet ki,
a másikra üres csigaházat.
Forrás: WABA, Cheong Pooi Yip alkotása
Számomra ez a vers a férfi szembesülése azzal a megdöbbentő élménnyel és elsöprő erővel, amit a szoptatás jelent. Annyira örülök, hogy észrevette! A szeretett lény egyik pillanatról a másikra táplálékforrássá válik, de nem egyszerűen élő cumisüveggé, hanem ősi mítoszok kelnek életre benne: a nő teste életet ad, életet tart fenn, erőt ad át, testéből táplál – csupa felfoghatatlan csoda. Ha istennő melléből fröccsen a végtelen égboltra, egész naprendszerek születnek belőle, ez a Tejút, és benne a távoli világok, elképzelhetetlen távolságban.
Milyen érzés látni, ahogy a gyerek napról napra növekedik és változik, egyes-egyedül az anyatejtől? Természetes és mindennapos, semmi csoda nincs benne, ha innen nézzük. Ugyanakkor mégis egyszeri és megismételhetetlen, ha belegondolunk. Hogyan képes erre ez a kékesfehér, édeskés folyadék? Mert minden anyatej és minden szoptatás egy kicsit más, a gyerek személyére szabott, tökéletes, élő folyadék, az anya testének és gondoskodásának, szeretetének meghatározó szelete. Mivé nő rajta a gyerek? Mit ad neki a tej, mit ad neki az, ahogyan a tejet kapja, és hogyan befolyásolja azt, amit magával hozott? Titkok ezek, és csak sejteni lehet a válaszokat: az anyatej, ahogy mindent odaad, a szoptatás, ahogy az anya odaadja magát, és a gyerek, akiben mindez találkozik, és járja a maga útját. „Az egyik partjára halat vet ki, a másikra üres csigaházat.”
A tejcsepp vegyelemzése címmel Lackfi János költő gondolatait is elolvashatod ugyanerről a versről. Így kezdi: Egy tejcsepp, mint atombomba, mely födémet hasít szét, mi több, civilizációkat szaggat szét, és lavina vagy dominólánc módjára továbbterjedve szinte apokaliptikus látomást idéz elő? Folytatás itt
Kapcsolódó cikkek
