Közel a fotókész állapot: Lexi az utolsó fürtöket beszélni rá a maradásra,
Ildi, a divattanácsadó olyan felsőt választott, amely kizárólag az előnyös pontokat
láttatja, Ági bűvös ecsetjei nyomán a modell belülről kezdett ragyogni
Bálist Éva
főszerkesztőKedves Bogi!
Bocsáss meg, hogy csak most válaszolok! Szerintem minden olvasót érdekel a válasz leveledre, hiszen azt kérdezed, hogy lehet a címlapversenyben nyerni. Idézlek:
„Örömmel olvastam arról, hogy internetes szavazáson keresztül címlapra kerülhet bárki. Csupa szépet és jót ígérnek a szerkesztők, smink, fodrász, divattanácsadó… mindez szép és jó! Úgy gondolom, ez a címlapfotózás nem is a babáról, inkább a mamáról szól. A mamák harcáról, arról, ki tud több ismerőst rávenni, hogy szavazzon rá, ki az, aki kitartóan kiteszi mindennap a közösségi portálokra a linket, hogy szavazzanak rá. Szomorúan olvastam az első nyertes mondatait: »…óriási a rokonságom. Rengetegen szavaztak Németországból, sőt Kínából is!« Tehát címlapra csak az kerülhet, akinek nagy a rokonsága, még véletlenül sem az, akit az olvasók ténylegesen aranyos és szép babának és mamának tartanak.”
Engedd meg, hogy a második forduló győztese, Editke, de még inkább az anyukája válaszoljon helyettem.
– Én neveztem be a lányomat és az unokámat. Könyvtáros vagyok Egerben, és előfizettem a Kismamára a könyvtári baba-mama klubunk számára. Ahogy olvastam a versenyről, alig vártam az első forduló végét, hogy feltölthessük a képet! Nagyon boldogok vagyunk!
Én hozzátenném, hogy nemcsak boldogok, de elszántak, fáradhatatlanok és készségesek is voltak a vendégeink: reggel indultak Egerből, Editet, Gergőt és a pici Amirát elkísérte a nagymamán kívül még egy unokatestvér is, hogy segítsenek. A fullasztó hőségben megküzdöttek a parkolóhelyért. A hét hónapos Amira végigaludta, míg anyát a szakemberek felkészítették a fotózásra. Közben szokásom szerint kíváncsiskodtam. Megtudtam, hogy Edit gyógypedagógus-asszisztens, Gergő pedig szakács. A gyöngyszem, amit kerestem, Amira érkezése kapcsán került elém:– Évek óta együtt voltunk már, de nem akart jönni a baba. Arra is gondoltunk, talán azért, mert nem vagyunk összeházasodva. Nehogy ez legyen az akadály, tavaly megesküdtünk. Amira mintha tényleg erre várt volna!
Nem, Bogi, egyikük sem ért annyira a számítógép lelkének legsötétebb titkaihoz, hogy robottámadással megnyerhette volna a szavazást. Szerintük az döntött, hogy a nagyi egyszerű gépe elkapott egy meghitt pillanatot, amely soha nem tér vissza. Soha nem kapta volna el, ha nem figyeli, segíti, támogatja őket a baba születése óta, ha nem látja őket a legszebbnek a világon. A győztes kép nekem azt üzeni, hogy a fotózás: szeretet.
Kisemberek?
Kedves Bogi, idézlek tovább:
„Úgy gondolom, az újság minden oldala nagyon jó, olvasható, hasznos információkat ad mindenki számára, szeretem nézegetni a Megérkeztem című rovatban a gyermekek képeit is, de ezentúl egy kicsit csalódottan és szomorúan fogom kinyitni a magazint, mert elhittem, hogy a kisemberekből is lehet végre »valaki«, de nem így van.”
Tudod, ez játék, nyereménye pedig egy kis kaland, kukkantás a színfalak mögé, főszerep pár órára. A győzelem esélye nagyobb, mint a lottón. Időnként olyan jó elképzelni, hogy végigszáguldom a Hungaroringet egy Testa Rossával! Lehet, hogy egyszer nyerek majd ilyesmit, a fél karomat azért nem tenném fel rá. Álmodozni attól még lehet:-).
És arra kérlek, ne add fel! Győzz meg mindenkit a közösségi oldalakon, az utcában, a táncházban és a mamaklubban, Perbáltól Nepálig: szavazzanak rátok! Drukkolni fogok – persze a többi indulónak is.
Az utolsó gondolatoddal viszont nem tudok egyetérteni. Egyetlen pályázó sem kisember. Óriások. Anyák, akik élnek-halnak a gyerekükért.
Nyárvégi számunk szerdáig kapható, utána itt a szeptemberi, új címlapsztárjainkkal!
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
