Válaszkész nevelés: a legfontosabb tudnivalók
Válaszkész nevelésnek nevezzük azt az irányzatot, amikor a baba szükségleteire reagálunk úgy, hogy kielégítjük a vágyait. Biztonságot és kiszámíthatóságot adunk a babának azzal, ha az ő igényeit vesszük alapul.
Ez azt jelenti, hogy nem valamiféle külső elvárás, szabály vagy norma szerint irányítjuk őt, hanem elfogadjuk, hogy megvan a maga napi ritmusa, fejlődési üteme és megpróbáljuk megismerni, hogy ő milyen és éppen mire van szüksége. Ez az irányzat abban nagyon más minden egyéb neveléstől vagy gondoskodástól, hogy nem idomítja a babát ahhoz az életritmushoz, ami a szülőknek megfelel és kényelmes, hanem elfogadja azt, hogy egy baba születésével átalakul a család ritmusa is és legalábbis kezdetben nem a baba, hanem a körülötte lévő gondozók alkalmazkodnak hozzá.
Irányítás helyett tehát figyelem és megismerés dominál.
Ez természetesen nem könnyű, hiszen sok esetben az anya önfeladásra kényszerül a baba szükségleteinek kielégítése miatt, jó példa erre az éjszakai szoptatás. Nyilván mindenki nagyon szeretné, ha a gyermeke már a kezdet kezdetén átaludná az éjszakát, mert akkor a szülei is tudnak pihenni. Ez viszont nem elvárható egy babától, hiszen neki az éjszakai gondoskodásra, szopizásra alapvető biológiai szükséglete van. Felesleges és káros is, ha arra próbáljuk idomítani, hogy aludja át az éjszakát.
Akik támadják vagy ellenzik ezt a nevelési irányzatot, azok valamiféle külső társadalmi elváráshoz igyekeznek igazítani a babát és sokszor az elkényeztetéssel érvelnek. Erről nincs szó. Azzal, ha a szülő válaszol a gyermeke igényeire, érzéseire, szükségleteire nem okoz kárt, éppen ellenkezőleg: biztonságot és kiszámíthatóságot jelez felé. Azt erősíti benne, hogy odafigyelnek rá, gondoskodnak róla, ezzel pedig bizalmat ültetnek el benne.
A válaszkész szülői gondoskodás magában foglalja
– az igény szerinti szoptatást: nem időre (pl. 3 óránként) és nem egységnyi időben (alkalmanként 15-20 perc) méri a szoptatások számát és hosszát. Elfogadja az éjszakai szoptatás szükségességét. És természetesen azt is, ha arra még sincs szüksége a babának
– reagál a baba sírására: nem hagyja egyedül a síró csecsemőt, igyekszik megnyugtatni, kitalálni, hogy mit szeretne kifejezni a sírással
– alvás: ha a testközelség nyugtatja meg a babát, akkor elfogadja az együtt alvást. Nem akarja rákényszeríteni a saját ágyat, saját szobát csak azért, mert ez az elvárás.
– a napi ritmus kialakításában elfogadja, hogy nem egyedül ő irányít, hanem a babának is van saját ritmusa
– fontosnak tartja a testközelséget: megöleli, simogatja, ringatja, felveszi, ha mindkettőjüknek komfortos, akkor hordozza
– igyekszik megismerni a gyermekét, elfogadni őt és nem elvárásokat támasztani felé
– nem sürgeti a fejlődési ütemét (már járnia kéne, már önállóan öltözködnie, már szobatisztának kéne lennie, mert a szomszéd Pistike már az, stb.)
– a testi és érzelmi szükségletek kielégítése egyaránt fontos
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
