A bepólyázott csecsemők esetében Nicholas Clarke, a Southamptoni Egyetemi Kórház professzora szerint nagyobb valószínűséggel alakul ki csípő diszplázia, vagyis a csípő rendellenes fejlődése. Az állapot növeli annak kockázatát, hogy a gyermeknek középkorában csípőprotézis beültetésére lesz szüksége, vagy idős kori csontízületi gyulladás alakul ki nála. Clarke éppen ezért azt javasolja minden szülőnek, ügyeljenek arra, hogy a pólya elég laza legyen, lehetővé téve a lábszár behajlítását és kinyújtását a csípőnél az első hat hónapban.
A pólyázás, vagyis a gyermek karjainak és lábszárainak pólyával történő szoros lekötése, szinte általános gyakorlat volt a múltban, az utóbbi évtizedekben azonban kiment a divatból. 2010-11-ben azonban 61 százalékkal nőtt a pólyák iránti kereslet, Észak-Amerikában pedig a csecsemők 90 százalékát pólyázzák életük első fél évében.
A módszer annak köszönheti népszerűségét, hogy állítólag nyugtató hatású, segíti a csecsemő alvását, és megelőzi a túlzott sírást és a hasfájást. Egyes kutatások azonban azt mutatják, hogy a csecsemő csípőjének kényszerű kiegyenesítése és előretolása a csípőízület diszlokációjához vezet.
Japánban például felére esett vissza a csípő-diszlokáció előfordulása, miután oktatóprogramot indítottak a nagyszülőknek, hogy ne pólyázzák unokáikat. A csípő diszplázia az egyik leggyakrabban előforduló születési rendellenesség, amely sok esetben magától elmúlik. Clarke professzor szerint a pólyázás csak késlelteti ezt a természetes folyamatot.
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
