Frenreisz Zalán
Születési súlya: 3800 gramm
A második hónap vége felé: 4900 gramm
Édesanyja: Epres Judit fotómodell (34)
Édesapja: Frenreisz Zoltán ügyvéd, vállalkozó (31)
Testvérei: Benedek (9) és Ágoston (8)
Mozgalmas hétköznapok
– Sokkal többet foglalkozol Zalánnal! Éhes vagyok, Zalánt meg már legalább tízszer megszoptattad! – így háborog Ágoston, a középső fiú, akin mintha mostanában kezdene kiütközni valami féltékenységféle. Pedig Judit különösen ügyel arra, hogy a nagyfiúk ne érezzék úgy, rájuk kevesebb idő marad. Minden reggel elkíséri őket az iskolába, és az egymás után sorjázó szülinapi zsúrokra is velük tart, míg otthon apa vagy a nagymama vigyáz Zalánra. A helyzet bonyolultságához hozzájárul az is, hogy Zalán már Judit új kapcsolatából született, előtte hosszabb ideig éltek hármasban Ágostonnal és Benedekkel. Igyekezett fokozatosan megvalósítani az átmenetet, de persze egy kistestvér születése még korábbi válás nélkül is felkavarja a család életét. A féltékenység, hogy anya vajon megmarad-e nekem úgy, mint rég, kimondva-kimondatlanul ott fészkel a nagyfiúk fejében, és bár Zalán igazán nyugodt baba, azért történik egy s más, ami felkavarja a kedélyeket.
A János-kórházban például már előre köszönnek Juditéknak. Ágoston tegnap összezúzta a csuklóját fociedzésen, és egész éjjel fetrengett a fájdalomtól, Judit ott virrasztott mellette, és közben lefejte a tejet Zalánnak, hogy amíg másnap a baleseti sebészeten ücsörögnek, legyen mit ennie a picinek. És ez nem is az első eset az utóbbi fél évben.
Csodálkozom, hogy Judit milyen kisimult és üde a virrasztás ellenére is. Talán foglalkozási “ártalom” is nála, hogy pillanatok alatt el tudja tüntetni a mély karikákat a szeme alól, és ugyanolyan nyugodt, mosolygós, mintha az igazak álmát aludta volna legalább nyolc órán át.
Repül a baba
Öt napig Olaszországban volt Judit a húgánál a három fiúval. Együtt repülőztek! Felszállásnál és leszállásnál szopott Zalán, és mindkét utat végigaludta. Ennél simábban nem is mehetett volna. – Jó volt kiszakadni a hétköznapokból, meseszép környezetben, tengerparton pihenni. Pici babával sem kell otthon ülni, sőt, minél kisebb, annál könnyebb kimozdulni vele, különösen így, hogy az anyatejen kívül másra nincs is szüksége – meséli Judit.
SzoptatásZalán kiszámítható, nyugis napirendjéről beszélgetünk. Amikor iskolában vannak a fiúk, és csend honol az egész lakásban, ő is sokat alszik, ráérősen szopik. Még mindig bimbóvédővel, és ahogy közel hajolok és hallgatom, hogyan nyel, finom kis kattogást hallok. Úgy látom, Zalán minden kortynál picit lecsúszik a mellbimbóról. – Próbáljuk meg bimbóvédő nélkül! – javaslom Juditnak, hátha úgy kevésbé csúszkál. Judit is szívesen szabadulna már a bimbóvédős macerától: mosogatás, fertőtlenítés, mindig legyen kéznél… így aztán gyors mozdulattal leveszi Zalánt a melléről, bimbóvédőt le, babát vissza! És működik! A pici fiú gyönyörűen nagyra nyitja a száját, és úgy szopik, mint a mesében, semmi kattogás, semmi csúszkálás.
Judit úgy érzi, csökkent a tejmennyiség, mert mostanában hét-nyolc órát is alszik egyfolytában éjszaka, éjjel háromkor ébred, gőgicsél, ilyenkor szoptatás következik, majd reggel hatkor kér legközelebb. Késő délután és este Zalán sokkal gyakrabban és kiszámíthatatlanabbul eszik, valószínűleg ilyenkor pótolja, amit kis álomszuszékként kihagy.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
