A kutatás megállapította, hogy a kemény, szigorú nevelést átélt lányoknál eltérések mutatkoznak az érzelmek szempontjából fontos amygdala területet érintő agyi kapcsolatok fejlődésében, és ezek az agyi különbségek magyarázatot adhatnak a későbbi viselkedési problémákra. Az eredményeket a Psychological Medicine szaklapban tették közzé.
Fotó: Getty Images
Kora gyermekkori tapasztalatok
Egyre inkább nyilvánvaló, hogy a gyermek korai tapasztalatai, beleértve a nevelést is, erőteljes szerepet játszanak a fejlődő agy alakításában. A szigorú szülői magatartás, mint a büntetés és a harag gyakori kimutatása, jelentős stresszforrásnak számít a kisgyermekek számára, és megzavarhatja az érzelmi és szociális fejlődésüket, ami felnőtt korukban viselkedési problémákhoz vezethet.
Bár a korábbi kutatások szerint összefüggés van a korai negatív élmények és a későbbi nehézségek, például az agresszió és a szabályszegés között, sok tanulmány csak korlátozott képet nyújtott, vagy egyetlen időpontban vizsgálta az agyat, vagy csak az idősebb korosztályokra összpontosított. Az új tanulmány célja az volt, hogy teljesebb képet adjon azáltal, hogy a gyermekkor több időpontjában követte az agy fejlődését. Felismerve, hogy a fiúk és a lányok eltérően reagálhatnak a stresszre, a kutatók kifejezetten azt vizsgálták, hogy a szigorú szülői magatartás hogyan hathat az egyes nemek agyi fejlődésére és a viselkedésére.
A kutatók a születéstől kezdve gyűjtöttek részletes információkat a gyerekekről: növekedésük során négy különböző időpontban készítettek agyi felvételeket, négy és fél éves koruktól kezdve egészen tíz és fél éves korukig.
Ez a longitudinális megközelítés, amely több agyi szkennelést is tartalmaz az idő múlásával, azért jelentős, mert lehetővé teszi a kutatók számára, hogy nyomon kövessék az agy fejlődését minden egyes gyermeken belül, ahelyett, hogy csak összehasonlítanák a különböző korú gyermekeket. Ez különösen fontos gyermekkorban, ahol az agyfejlődés gyermekenként nagymértékben eltérhet.
Érzelmek feldolgozásában fontos agyterület és a lányok
A kutatók először azt vizsgálták, hogy a kora gyermekkorban, konkrétan négy és fél éves korban tapasztalt szigorú szülői magatartás összefüggésbe hozható-e a tíz és fél éves korban jelentkező viselkedési problémákkal. Ezután azt vizsgálták, hogy a szigorú nevelés összefüggésben van-e azzal, hogy az amygdala idővel hogyan fejlődik. Az amygdala az agy egyik kulcsfontosságú területe, amely az érzelmek feldolgozásában vesz részt, különösen stresszhelyzetekre adott válaszként. Az amygdala fejlődésének két aspektusára összpontosítottak: a méretére és a funkcionális összekapcsolhatóságára, vagyis arra, hogy mennyire kommunikál más agyterületekkel.
A kutatásban részt vevő anyák kitöltöttek egy kérdőívet, amikor gyermekeik négy és fél évesek voltak. Ez a kérdőív a szülői magatartás különböző aspektusait mérte fel, például a büntetésre, szidásra, megfeddésre voltak kíváncsiak.
Amikor pedig a gyerekek tíz és fél évesek lettek, viselkedési problémáikat két különböző módszerrel mérték fel.
Mindezekből azaz eredmény született, hogy a kora gyermekkori szigorúság tíz és fél éves korban összefüggésbe az agresszióval és a szabályszegéssel. Ugyanakkor nem mutatott összefüggést az a szorongással vagy a depresszióval ugyanebben az életkorban. Érdekes módon, amikor a kutatók külön vizsgálták a fiúkat és a lányokat, azt találták, hogy a szigorú nevelés a lányokra másként hat: és az agresszió és a szabályszegés elsősorban a lányoknál mutatkozott meg, a fiúknál nem.
Ami az agy fejlődését illeti, a kutatók megállapították, hogy a nevelés nem állt közvetlen kapcsolatban az amygdala méretével. Összefüggött azonban az amygdala és számos más agyterület közötti funkcionális kapcsolat fejlődési pályájával. Különösen azok a gyermekek, akik nagyobb mértékű durva szülői bánásmódot tapasztaltak, idővel eltérő mintázatot mutattak e kapcsolatok változásában, mint azok a gyermekek, akik kevésbé szigorú bánásmódot tapasztaltak. Ezek a hatások is némileg eltérőek voltak a nemek között.
(Psypost)
Kapcsolódó cikkek
