2023-ban a KSH adatai szerint nemcsak a foglalkoztatottság erősödött Magyarországon, hanem az év közbeni reálkeresetek mértéke is nőtt. Erdélyi Dóra, az Oeconomus makroökonómiai elemzője úgy fogalmazott írásában, hogy „2022-2023-ban ismét megközelítette a magyar munkaerőpiac a teljes foglalkoztatás állapotát. A teljes foglalkoztatás azt jelenti, hogy aki szeretne dolgozni, talál magának munkát Magyarországon, vagyis egyre nehezebb növelni a foglalkoztatotti létszámot.”
Ha önmagában ezt nézzük, akkor úgy tűnhet, hogy a munkaerőpiacon minden rendben, és itt igaz a mondás: aki keres, az talál. A kép azonban ennél sokkal árnyaltabb, mind a munkakeresés, mind a jövedelmi viszonyok, mind a női és férfi karrierutak tekintetében.
(Kép forrása: Getty Images)
Nem mindegy, hová születtél
Annak ellenére, hogy Magyarország kis országnak számít, a földrajzi egyenlőtlenségek nálunk is jelen vannak. Úgy mondhatjuk, egy nyugat-keleti lejtő van gazdasági fejlettség tekintetében, ami jelentősen befolyásolja a munkaerőpiaci helyzetet. A munkavállalási ráta a nyugati részen mindig is magasabb volt, mint a keletin – igazolja prof. dr. Csoba Judit egyetemi tanár a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszékéről. Az ország keleti régiójában a földrajzi adottságok miatt még a második világháborút követő évtizedekben is alapvetően a mezőgazdasági jellegű tevékenységek volt a meghatározók, ami a termelés gépesítésével egyre kevesebb munkalehetőséget kínált.
Az sem mindegy, hogy egy-egy régiónak milyen szomszédja van. Egy gazdasági szempontból fejlettebb szomszéd nagyobb arányban kínálja a határokon átnyúló foglalkoztatás lehetőségét, vagy akár a beérkező megrendelések biztosítanak pluszfoglalkoztatást. Ám a keleti régió tartós lemaradását a kedvezőtlen földrajzi, és gazdasági tényezők mellett kevésbé ismert politikai okok is magyarázzák.
„Történeti dokumentumok igazolják, hogy Trianon után például hosszú ideig nem telepítettek a Tiszától keletre ipari létesítményeket, mert a döntéshozók attól tartottak, hogy egy esetleges újabb határrendezés eredményeként Magyarországot Romániához csatolják, s a befektetések elvesznek. Ezek a tényezők hosszú időn át meghatározták a gazdasági fejlesztéseket, a munkavállalás esélyét, a végezhető feladatok mennyiségét és minőségét az ország keleti felében.” A keleti régió nagyvárosaiban csak a ’60-es években kezdtek el iparosítani, de a fejlesztések foglalkoztatási hatása csak a ’70-es évek második felében jelentkezett igazán, amikor a kis- és középvárosok iparosítása is elindult, lehetőséget kínálva a nők munkaerőpiacra való belépésére, főleg a betanított munkák terén.
A szakadékot, ami az ország két szeglete között történelmileg kialakult, máig nem sikerült kiegyenlíteni. Arra a kérdésre tehát, hogy vannak-e földrajzi egyenlőtlenségek Magyarországon, illetve, hogy aki az ország nyugati felén lakik, az könnyebben talál-e munkát, mint az, akik a keleti országrészben él, a rövid válasz: igen.
Foglalkozása: amit a piac megkíván
Az iskolázottság a másik fontos pont, ha a foglalkozási lehetőségek regionális különbségeit vizsgáljuk. A keleti, dél-keleti országrészben élők képzettségi mutatói kedvezőtlenebbek az ország középső, vagy nyugati felében élőkhöz képest, ami a többi közt arra is visszavezethető, hogy a magasabb képzettséggel rendelkező csoportok hosszú ideje elvándorolnak keletről a jobb jövedelem, vagy a kedvezőbb karrierpálya lehetősége miatt.
Azok a cégek, amelyek a ’70-es éveket követően az ország keleti felében jöttek létre, sok esetben kifejezetten betanított munkákat vagy alacsony presztízsű és jövedelmű szakmunkákat kínáltak. Jórészt ehhez a kereslethez igazodott a régió szakképzési rendszere is. Az ezredfordulót követően nyilvánvalóvá vált, hogy a régió elavult termelési szerkezete modernizálásra szorul, és versenyképesebb termelési és/vagy szolgáltatási rendszert kellene kialakítani. Ehhez azonban hiányzott a magasabb képzettséggel rendelkező munkavállalói kör. Így erősödött ördögi körré a munkaerőpiaci és gazdasági csapda: az alacsonyabb szintű iskolázottság miatt nem a magas hozzáadott értékű termékeket és szolgáltatásokat kínáló gazdasági szereplők jelentek meg a térségben, aminek eredményeként a régió elhelyezkedési esélyei és jövedelemszerzési lehetőségei is elmaradtak az országos mutatók mögött.
A legnagyobb hendikeppel indulók
Amikor arról kérdezem Csoba Juditot, hogy kik azok, akik a leghátrányosabb helyzetből indulnak a munkaerőpiacon, azt a választ kapom, hogy azok, akik esetében a hátrányok halmozódnak.
„A tapasztalatlan, képzetlen fiatalok és az ötven év feletti generáció tagjai szembesülnek a munkakeresés során nehézségekkel, és leggyakrabban őket érinti az életkoruk miatti kedvezőtlen megkülönböztetés, az »ageizmus« is. A konzervatív családmodell pedig a nőket sodorja kedvezőtlenebb helyzetbe, hiszen ha ugyanolyan képességekkel keres egy nő és egy férfi állást, akkor az esetek többségében a férfit alkalmazzák.
A munkaadók többsége még mindig a férfit tekinti a családfenntartónak, pedig a gyereküket egyedül nevelő szülők döntő többsége nő, s az ő esetükben létkérdés a munkából származó jövedelem, mint ahogyan a gyerekek és az ápolásra szoruló hozzátartozók nappali ellátásának biztosítása, a szolgáltatások elérhetősége is. A gondozási feladatok többsége még mindig a nőkre hárul, s ezek nélkül a szolgáltatások nélkül a nők nem tudnak elhelyezkedni.
Különösen nehéz a nők helyzete akkor, ha alacsony képzettségűek, és hátrányos helyzetű régióban kívánnak dolgozni. Itt a munkaerőpiaci kínálat korlátozottsága és a munkavállalást segítő szolgáltatások hiánya egyszerre dolgozik ellenük.”
A nagy kérdés, hogy mi történik azokkal, akik nem találnak munkát? A munkanélküli segély nyilván nem megoldás ebben az esetben, de még a szociális juttatások sem. A lehetőségek száma véges, bár a közfoglalkoztatás még mindig opció lehet, ha valaki semmilyen más pozíciót nem tud betölteni. A szakértő hangsúlyozza, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt a nők aránya a közfoglalkoztatásban. „Kutatásunk során a közfoglalkoztatásban résztvevő nők alapvetően arra hivatkoztak, hogy azért maradnak addig, ameddig csak lehetséges ebben a rendszerben, mert a családi feladatok miatt nem tudnak a szomszédos településre átjárni, vagy több műszakot vállalni. A munkavállalást csak a közfoglalkoztatás keretében tudják megoldani, ami kellően rugalmas.”
Akik nem kerülhetnek be a közfoglalkoztatásba és a család segítségére sem számíthatnak a mindennapi feladatok ellátásakor, azok valóban komoly problémával szembesülnek. A szegénység és kirekesztettség által veszélyeztetett csoportok körében magasabb a nők érintettsége, mint a férfiaké. A 22 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatás és az esetleges családi pótlék, na meg az időnként az árnyékgazdaságban végzett jövedelemszerző tevékenység (például napszámos munka), amiből megpróbálják a családot eltartani nem elegendő a szegénységi küszöb fölé emelkedéshez.
A cikk folytatását ITT tudod elolvasni az nlc-n.
Kattints IDE, és olvass tovább a magyarországi gyermekesélyekről!
Kapcsolódó cikkek
