Az ADHD korai jelei: ezért fontos felismerni őket

Fotó: Getty Images

Egyre többet hallani az ADHD-ról, nem véletlenül: ez napjaink egyik leggyakoribb gyermek- és serdülőkori viselkedési zavara. Egyre többen tudják, hogy a nagyon mozgékony vagy túlmozgásos, nehezen leköthető, nyüzsgő, impulzív, intenzív gyerekek esetében erről a zavarról lehet szó, de ahhoz, hogy beigazolódjon, hogy valóban figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarról van szó, tünetek és panaszok precíz felmérése, feltérképezése, a gyerek megfigyelése szükséges – hiszen amögött, hogy a gyerek mozgékony, szétszórt, „túl sok”, egyáltalán nem csak az ADHD állhat.

Az Egészségvonal információi szerint az AHD diagnosztizálása szigorú kritériumrendszer alapján történik, és egy egészségügyi szakemberekből álló csapat végzi, amelynek tagja gyermekpszichiáter, gyógypedagógus, logopédus, pszichológus, konduktor, mozgásfejlesztő. A diagnózis felállításának feltétele, hogy az első tünetek már 7 éves kor előtt megjelenjenek – de ezek jellemzően már 5 éves kor előtt problémát okoznak a gyereknek és a szülőnek, és az sem ritka, hogy már 2 éves kor körül jelentkeznek. (Hozzátennénk, hogy napjainkban sok felnőtt azonosítja magán a tüneteket – a kivizsgálásra ebben a későbbi életkorban is van lehetőség, a diagnózis feltétele, hogy a problémák már gyerekkorban is fennálltak.)

Miért fontos az ADHD korai felismerése?

Mint a legtöbb probléma esetén, az ADHD-nél is igaz, hogy minél korábban felismerik, annál hamarabb elkezdődhet a megfelelő kezelés és fejlesztés.

Az időben elkezdett kezelés és fejlesztés javíthatja a gyerek életminőségét.
A korai felismerés és beavatkozás segíthet megelőzni a későbbi tanulási nehézségeket, viselkedési problémákat.
Segítheti a szociális készségek fejlődését.
Hozzájárul ahhoz, hogy a gyereknek több sikerélménye legyen a társas kapcsolatokban, közösségben, ami pozitívan hathat az önbizalmára.
És a szülőknek is segíthet abban, hogy megértéssel, türelemmel, elfogadással reagáljanak a felmerülő nehézségekre, megtanulják a megfelelő nevelési stratégiákat.

A legkorábbi jelek

Az iskolakezdés egy fontos határvonal az ADHD diagnosztizálásában, gyakran ilyenkor válik ugyanis nyilvánvalóvá (vagy nyilvánvalóbbá), hogy a gyereknek nehézségei vannak az impulzuskontrollal, az összpontosítással, az egy helyben üléssel. De sok esetben ennél hamarabb érzékelik a szülők, hogy a gyermekük impulzív, aktív, túlmozgásos. De hogyan lehet ezeket megkülönböztetni a normális gyerekkori viselkedéstől? Mikor érdemes elgondolkodni egy kisebb gyereknél azon, hogy nem csak nagy a mozgásigénye, vagy intenzívebb gyerek az átlagnál?

A Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat oldalán található információk szerint az alábbi jelei lehetnek az ADHD-nak:

Túlzott aktivitás
Koncentrációs probléma
Nyugtalanság
A gyerek nehezen leköthető, emiatt nincs kedvenc tevékenysége
Fel-alá futkározik, hamar „kinövi” a rendelkezésére álló teret
Egész napra leköti a szülő figyelmét
A saját játéka csak pár percig tart
Csoportos játékokban ritkán vesz részt
Óvodáskorban jellemző, hogy nem barátkozik, nehezen találja fel magát
Iskoláskorban folyton forgolódik, mocorog az órákon
Minden apróság eltereli a figyelmét
Nem fejezi be a feladatokat
Könnyen kizökken és nehezen tér vissza a feladatokhoz

Természetesen az, hogy egy vagy egy-két tünet ezek közül jellemző a gyerekedre, egyáltalán nem jelenti azt biztosan, hogy ADHD-ről van szó az ő esetében. Tartsd észben, hogy ennek a diagnózisához szakember és komoly megfigyelés szükséges – de ha gyanakszol, akkor érdemes kérdezni. Addig, amíg megnyugtató választ nem kapsz. Fordulhatsz a gyerekorvoshoz, védőnőhöz, pedagógiai szakszolgálathoz, óvoda- vagy iskolapszichológushoz, pszichológushoz, bármilyen fejlesztő szakemberhez.

Így látják a szülők

Segítségül a healthychildren.org cikkéből idézve mutatunk néhány jellemzőt, amiket a szülők mondtak ADHD-s gyerekükről.

Hiperaktív-impulzív típusú ADHD esetén a szülők így fogalmaztak:

„Sosem lassít, nem ül végig egy étkezést, nehéz rávenni a lefekvésre.”
„Folyamatosan félbeszakít, nem tudok mással beszélgetni, ha ő is ott van.”
„Nem gondolkodik, mielőtt cselekszik. Folyton aggódom érte, mert bár tudja, hogy nem szabad kiszaladni az útra, mégsem áll meg körülnézni.”
„A vigyázz, kész, rajt helyett ő azonnal rajtol.”
„Az osztálytársai nem kedvelik, múgy érzik, az »arcukba mászik«. Nem hívják át magukhoz.”
„Mindig első akar lenni, és mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja.”

A figyelemhiányos típusú ADHD-s gyerekek szülei pedig így nyilatkoztak:

„Folyton álmodozik. Nem válaszol, ha kérdezem – sokszor azt sem tudom, hall-e egyáltalán.”
„Mindent elhagy – már a negyedik uzsonnásdobozt veszem az iskolakezdés óta.”
„Ha megkérem, hogy menjen fel az emeletre és öltözzön fel, 10 perc múlva jó eséllyel ott találom egy szál pólóban, amint a játékaival játszik.”
„Nem figyel az instrukciókra és a magyarázatokra az iskolában. És hiába foglalkozunk este sokat a leckével, másnapra elfelejti.”

Kapcsolódó cikk