Régen az apák kiemelt szerepe az volt, hogy eltartsák a családot kemény munkával, míg anya otthon tartotta a frontot a gyereknevelés és háztartás terén. Azóta nagyot fejlődött a családi berendezkedés, és a tudomány is rengeteg ténnyel támasztotta alá, hogy apáknak, apafiguráknak sokkal fontosabb teendője van, mint a pénzkeresés, és nagyobb hatással vannak a gyerekek életére, mint azt az őseink gondolták – írja az nlc cikke.
Jobb állás, magasabb IQ
Fontos az elején leszögezni, hogy egyáltalán nemcsak a vér szerinti apákról van szó a vizsgálatokban, hanem az apafigurákról. Legyen az egy nagybácsi vagy mostohaapa, nem az számít, hogy milyen vérségi kapcsolat fűzi a gyerekhez, hanem az, hogy apaként viselkedik vele. Ha pedig jó apafigura van a gyerek mellett, akkor annak több pozitív hatása is lesz az életére.
Az egyik ilyen jó hatás a tanulmányok szerint, hogy azok a gyerekek, akik jelenlévő, elkötelezett apafigurával nőnek fel, kisebb valószínűséggel hagyják ki az iskolát vagy kerülnek börtönbe, mint azok a gyerekek, akiknek nincs apjuk, és nincs más férfi gondozójuk vagy példaképük. Ha a gyerekeknek szoros kapcsolatuk van az apafigurákkal, akkor hajlamosabbak elkerülni a kockázatos viselkedést, és kisebb valószínűséggel élnek szexuális életet fiatal korban. Felnőttként pedig több eséllyel lesz jól fizető állásuk és egészséges, stabil kapcsolatuk. Emellett a gyerekek hároméves korukra általában magasabb IQ-teszt pontszámot érnek el, és kevesebb pszichológiai problémával kell szembenézniük egész életük során, ha az apjuk komolyan veszi az apaszerepet. Összességében az elkötelezett apák ezen előnyeit „apahatásnak” nevezik, az apahatás tehát az apai jelenlét pozitív hatásainak a gyűjtőfogalma.
Ha az apák aktívan részt vesznek a gyermekeik életében, a gyerekek jobban teljesítenek. A kutatások azt mutatják, hogy az apák fontosak a gyermek fejlődése szempontjából – írja Paul Amato, Ph.D., a Pennsylvania Állami Egyetem szociológusa, aki a szülő-gyermek kapcsolatokat tanulmányozza. Az apák helyzete és hatásai egyébként viszonylag új kutatási területnek számít, és bár az eredmények egy része magától értetődik – mint például az, hogy a csúnya válás rosszat tesz a gyereknek –, addig születnek olyan meglepő következtetések is, melyekből kiderül, hogy van összefüggés az apafigura jelenléte és a gyerek agressziójának hiánya között, vagy hogy az apa jelenléte csökkenti a női bűnözés kockázatát.
Természetesen az apa aktív részvétele a családban mindig előnyös. „Szükség van egy minimális együtt töltött időre, de az idő minősége fontosabb, mint a mennyisége – mondja Amato. – A puszta közös tévézés például nem sokat segít.” Szerencsére a modern apákat már nem is kell nagyon figyelmeztetni vagy noszogatni arra, hogy részt vegyenek a gyerekeik életében, érzékelik, hogy társadalmi szinten már elvárás lett abból, hogy érzelmileg is gondoskodjanak a gyerekekről. És persze belső igényként is megjelenik ez az újfajta apaság a férfiakban, hiszen a mai fiatal apákat már – jó esetben – olyan szellemben nevelték a szüleik, amelyben alapértéknek számított az apai törődés és szeretet kinyilvánítása. De ez egyáltalán nem volt mindig így.
Az apaság a spermával kezdődik
Az epigenetika a legfontosabb információ lehet abban, hogy milyen hatással vannak a szülők a gyerekeikre. Bár hajlamosak vagyunk az anyákat hibáztatni azért, hogy az életmódjukkal tönkreteszik a petesejtjeikben lévő genetikai információt, ma már tudjuk, hogy azok a döntések, amelyeket egy férfi a fogantatás előtt hoz, egész életre szóló hatással lehetnek a gyerekekre. Tanulmányok szerint azok a férfiak, akik a fogantatás előtt tivornyáznak, nagyobb valószínűséggel nemzenek veleszületett szívbetegségekkel küzdő és a későbbiekben alkoholfüggővé váló gyerekeket.
A jó apák babáznak
Az 1960-as évekig a szakértők ritkán bátorították az apákat arra, hogy vegyenek részt szülésre felkészítő csoportokban, legyenek ott a szülésnél, vagy gondoskodjanak a babákról és álljanak be pelenkázni. Általánosan elfogadott volt, hogy az apáknak nincs feladata a gyerek körül addig, amíg valamennyire meg nem nő, amikor már meg lehet tanítani biciklizni és lehet fogócskázni vele. Előtte a gyerek az anya dolga volt. Az elmúlt évtizedek kutatásai azonban azt mutatják, hogy minél korábban kapcsolódik be egy apa a gyerek életébe, annál jobb.
Már 1997-ben azt találták a kutatók, hogy azok az apák, akik aktívan részt vesznek a vajúdásban, hatékonyan alakítanak ki kapcsolatot (bár egyirányú kapcsolatot) a gyerekeikkel. Későbbi tanulmányok szerint ez erősebb korai kötődést eredményez a babához.
A ’90-es években jelent meg az a tanulmány is, amelyből kiderült, hogy a csecsemők egyéves korukban magasabb kognitív eredményeket érnek el, ha az apjuk már egyhónapos korukban részt vesz az életükben.
A koraszülött csecsemők 36 hónaposan hasonlóan magasabb pontszámot értek el, ha az apjuk születésüktől kezdve aktív szerepet játszott a gondozásukban. Egy másik tanulmány szerint azok a csecsemők, akik kilenc hónapos korukban játszottak az apjukkal, hasonló előnyökhöz jutottak.
Egy 2011-es, a terhesség és a szülés alatti apai szerepvállalásról szóló áttekintésben a szerzők azt állítják, hogy azok az apák, akik már a baba születése előtt részt vesznek a gyerekkel kapcsolatos teendőkben, illetve elkötelezettek a baba iránt, nagyobb arányban maradnak a gyermek életében a későbbiekben. Ez nem jelenti azt, hogy az apák kritikus szerepet játszanak a magzatok méhen belüli fejlődésében, de a terhesség és a szülés az, amikor az apahatás alapozása megkezdődik, és ennek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.
De milyen egy elkötelezett, aktív, jó apa? Kiderül, ha a CIKK FOLYTATÁSÁRA kattintasz.
Kapcsolódó cikkek
