Az úgy nevezett kemény szeretet megközelítést gyakran büntetésekkel és olyan szülőkkel társítják, akik nagyobb valószínűséggel utasítják el gyermekeik panaszait. Ez ugyan hatékonyan visszatarthatja a gyerekeket a szabályszegéstől, de ha szélsőségesen alkalmazzák, károsíthatja a gyerekek önbecsülését és önállóságát, mondják a pszichológusok.
„Az egyik tévhit a rezilienciával (rugalmasság: az a képességünk, amikor gyorsan, rövid idő alatt vissza tudjuk nyerni a testi-lelki jólétünket egy-egy nehéz élethelyzet, kudarc után – a szerk.) kapcsolatban az, hogy az olyan, a kemény szeretethez kapcsolódó mondatok segítenek ebben, mint például a ‘Szedd össze magad, és csináld meg'” – mondta Tovah Klein, gyermekpszichológus, a CNBC Make It című műsorában. „Az empatikusabb, megközelítések sokkal célravezetőbbek: ‘Lehet, hogy nehéz lesz, de én itt leszek’.”
A kemény szeretet, tehát az, hogy ne panaszkodj, ne nyafogj, csináld meg, amit kell és lépj tovább ellenkezője az, amikor a gyereket minden negatívumtól, csalódástól meg akarjuk óvni – ez szintén nem segít a rugalmasság kialakításában.
Az ellenkező megközelítés – az, hogy megpróbáljuk a gyerekeket minden negatívumtól vagy csalódástól megóvni – szintén nem segít a rugalmasság kialakításában, mondja Klein. A gyerekeknek meg kell tapasztalniuk a kudarcokat, hogy megtanulják, hogyan kell azokat kezelni és kialakuljon bennük a motiváció a folytatáshoz.
A legjobb szülői stratégia ebben, ha támogatjuk a gyereket, akkor is, ha kudarc éri, mert éppen ezzel lesz mentálisan erős és ellenálló. Bízunk benne, abban, hogy képes átvészelni a nehéz élethelyzeteket, és akárhogy is alakul, mi, szülők mindig ott leszünk.
Egy másik tévhit Klein szerint az az elképzelés, hogy az ellenálló képesség veleszületett tulajdonság, holott valójában ez olyasmi, amit a szülők modelleznek és taníthatnak a gyerekeiknek. Könyvében Klein felvázolja “a reziliencia öt pillérét ” – az érzelmekkel kapcsolatos nyitottság ösztönzésétől kezdve a gyermekek másokkal való kapcsolatteremtő képességének elősegítéséig -, amelyek azt hivatottak szemléltetni, hogy a szülők hogyan segíthetnek a gyermekeiknek a mentális erő kifejlesztésében.
Például úgy segíthetsz a gyereknek, hogy megtanulja szabályozni az érzelmeit, ha rendszeresen megkérdezed, hogyan érzi magát, és biztosítod arról, hogy akkor is szereted és támogatod, ha szomorú vagy épp dühös. Ez a feltétel nélküli elfogadás segít felépíteni azt az önbizalmat, amelyre szükségük lesz ahhoz, hogy rugalmasak legyenek, amikor felnőnek és egyre önállóbbá válnak.
De a legegyszerűbb és a legjobb megoldás arra, hogy felkészítsük a gyerekeket az életben rájuk váró kihívásokra az, ha olyan szeretetet és támogatást nyújtasz szülőként, amely azt a hitet erősíti bennük, hogy soha nem lesznek egyedül.