(Kép forrása: Getty Images)
A helikopter szülő fogalmát először dr. Haim Ginott használta 1969-ben a Parents&Teenagers című könyvében, de 2011-ben vált igazán ismertté ez a nevelési stílus, ami lényegében azt jelenti, hogy a szülő folyamatosan ott köröz a gyereke körül, ha kell, ha nem.
Helikopter szülőnek tekintjük azokat a szülőket, akik gyermekük életkori szükségleteit meghaladó módon és mértékben veszik őt körül gondoskodással
– fogalmaz Mag Judit gyermekpszichológus.
A helikopter szülő már annyira feloldódik a szülői szerepben, hogy a gyerek életének minden egyes pillanata fölött igyekszik átvenni a hatalmat. Túlfélti és túl keveset is vár el tőle, nem igazán törekszik arra, hogy önállóságra nevelje a gyermekét, inkább megcsinál helyette mindent, és nem engedi, hogy olyan helyzetekbe keveredjen, amiket esetleg nem tud – a szülő szerint – jól megoldani.
Így viselkedik egy helikopter szülő
1. Állandó szülői jelenlét
Mindig a gyermeke közelében lebeg. Többnyire nem szótlanul teszi ezt, hanem folyamatosan oktat, nevel, szabályokra figyelmeztet. A helikopter szülő nem hagyja, hogy a gyermeke önálló döntéseket hozzon, nem enged neki teret, így nem fejlődik a saját személyisége.
2. Mindent megcsinál a gyermek helyett
Legyen szó bármilyen korú gyermekről, a helikopter szülő minden feladatot átvállal a gyerek helyett. A kisebb gyereket nem hagyja önállóan öltözködni, a nagyobb helyett megírja a leckét. Emiatt viszont a gyereknek később gondja lesz az önálló problémamegoldással.
3. Állandóan ellenőriz
A helikopter szülő mindig, mindenben részt akar venni, mindent tudni akar. A gyermek számára azonban nagyon zavaró lehet, ha a szülő állandóan felhívja az iskolai szünetekben, ha benyit a szobájába, amikor a barátai éppen vele vannak. A szülő ezzel a gyerek önállóságát és függetlenségét korlátozza.
4. Túlfélt
Természetesen a gyermeknek meg kell tanítani már egészen kicsi korától, hogy a világban léteznek veszélyes dolgok, de semmi baj nem történik, ha néha elesik, vagy felborul a biciklivel. A szülő nem lehet mindig a gyermeke mellett, és a gyermek sem kerülheti el a kisebb-nagyobb baleseteket. A túlféltés bizonytalanságot szül a gyerekben.
5. Tökéletességre törekszik
A helikopter szülő egyik rossz törekvése, hogy tökéletes szülő akar lenni, pedig ez egy hamis illúzió. Tökéletes szülő nem létezik, ahogy tökéletes gyermek sem. A hibákból ellenben sokat lehet tanulni, kár lenne ettől megfosztani a gyerekünket.
6. Többes számban beszél
Nagy hiba, amikor a szülő egy egységben látja magát a gyermekével, és rendszeresen többes számban beszél: Most akkor szépen megesszük a finom tejbepapit. Most oda adjuk az óvónéninek a bonbont. Most megrajzoljuk, amit a tanító néni holnapra kért.
Meg kell találni az egészséges határt a segítségnyújtásban és mindig szem előtt kell tartani, hogy a gyerek egy önálló személyiség.
A helikopter szülő negatív hatásai a gyerekre
Habár a helikopter szülő a legjobbat akarja, minden szinten túlzásba esik, ami miatt a gyereknek számos készsége nem fejlődik ki, úgy mint az:
- önállósága,
- problémamegoldása,
- konfliktuskezelése.
Miközben a szülő fontosnak, sőt nélkülözhetetlennek érzi magát ebben a helyzetben, addig a gyerek
- csökkent értékűnek,
- bizonytalannak.
Kialakul egy képük arról, hogy a világ veszélyes és egyedül nem képesek megoldani a problémákat és kezelni a kudarcokat, ez pedig komoly hatással van az életükre. Mindez
- szorongáshoz vezet,
- depressziót okoz
- kezdeményezőkészségük csökken,
- kortárs kapcsolataikban elszigetelődhetnek,
- önálló párkapcsolatot nehezebben alakítanak ki
- munkahelyükön rosszabbul teljesíthetnek.
Változtass a nevelési stílusodon
Ha észreveszed magadon, hogy belecsúsztál a helikopter szerepbe, akkor tudatosan állítsd meg ezt a viselkedést. Hétköznapi apróságokkal kezdd, adj neki a korának megfelelő feladatokat: például szedje össze a saját játékait, vigye ki a szennyesét, töltsön magának egy pohár vizet, vagy kenjen meg egy kenyeret.
A kulcs, hogy hagyjuk a gyereknek, hogy egyedül próbáljon megoldani helyzeteket. Ki kell tudnunk bírni, ha hibáznak, ha nem sikerül elsőre. Az önálló problémamegoldás sokszor fontosabb, mint a siker. Hagyjuk a gyerekeket küzdeni, hagyjuk, hogy csalódjanak, és segítsük őket a kudarcok feldolgozásában. Ezáltal sokkal rugalmasabbak és magabiztosabbak lesznek.
Kapcsolódó cikkek
