Tanácsokkal tele a padlás – szokták mondani legyintve. Pedig mások tapasztalataiból tanulhatunk is, akár azt, hogy ne csináljunk dolgokat, milyen irreális elvárások mérgezhetnek meg egy helyzetet vagy egy másik ember hibái is a helyes döntés felé terelhetnek minket. Bizonyára nem véletlen, hogy a könyvesboltok polcai roskadoznak a gyereknevelési kötetektől, ismert emberek vezetnek babaváró blogot, pszichológusok írnak közérthető nyelven a nagyközönség számára szülőségről, nevelésről könyveket.
Sokan gondolják úgy, hogy szülőnek lenni az élet legnagyobb kihívása, felelősséggel tartozni egy másik emberi lény iránt életünk végéig egyszerre felemelő és nyomasztó is. Mindannyian ismerjük azt is, hogy bizony a gyerekkori élményeinknek milyen hosszú az árnyéka, sok évig, évtizedekig hatással van az életünkre. Éppen ezért szeretnénk elkerülni a nagy hibákat, csapdákat, a visszafordíthatatlan tévedéseket, amelyeket elkövethetünk szülőként.
Ráadásul a tudomány az elmúlt évtizedekben egyre többet kutatta és így egyre rétegzettebb ismereteink lettek például a magzatról vagy a koragyerekkor éveiről. Az 1980-as évekig például azt gondolták, hogy a csecsemők nem éreznek fájdalmat, ezért nem szükséges számukra fájdalomcsillapítót adni, még akkor sem, ha komoly orvosi beavatkozásra van szükségük. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van, ahogy például az sem volt mindig magától értetődő, hogy a dohányzás árt a magzatnak, vagy, hogy gyereket nem ütünk meg és nem hagyunk magára síró csecsemőt, mert csak elkényeztetnénk azzal, hogy állandóan felvesszük és megvigasztaljuk. És persze a sort sokáig lehetne folytatni.
A tanácsok akkor ártanak, ha vakon megfogadjuk őket és bánthatnak akkor, ha kéretlenül kapjuk. Ám meghallgatni valakit olyan témában, amiben neki van, nekünk nincs tapasztalatunk, nem hoz semmi rosszat magával, főként ha megszűrjük azokat és nem tekintjük evidensnek. Így hát megkérdeztünk titeket és ti válaszoltatok anyasággal, szülőséggel kapcsolatos kérdéseinkre. Kérdőívünket több mint százharmincan töltötték ki, ezúton is köszönjük nekik!
Ezt tanácsolják a Gyerekszoba olvasói egy első gyermekét váró anyának
Kérdőívünkben több kérdésre is válaszoltak olvasóink, ezek egyike a jótanácsok körébe tartozott. Mit érdemes várni és miben ne is gondolkozzunk, ha gyereket vállalunk? Természetesen felmérésünk nem reprezentatív, ám beszédesnek is tekinthetjük, hogy a toronymagasan a legtöbben azt a tanácsot adták, hogy az anya bízzon magában, az ösztöneiben. Ahogy egyik olvasónk fogalmazott: – Bízz magadban. Tudni fogod mi a legjobb a gyerekednek. Te vagy az anyukája, senki más. Szuper anya vagy, szuper anya leszel. Ha mást mondanak, ne hidd el!
És valóban, azt jól tudjuk, hogy főként az első időszakban könnyű elveszíteni a kompetenciaérzésünket, amikor például mindent, de tényleg mindent megpróbáltunk, mégsem tudjuk megnyugtatni a kisbabánkat. Sokszor az anyák egyedül, támogató kör nélkül, magukra maradnak a kétségeikkel.
A türelemre hívták fel a kérdőívet kitöltők a leendő édesanyák figyelmét: türelem önmagukkal szemben, a babájuk felé és bizonyára a megváltozott élet irányába is. És valóban, olykor nehéz elfogadni és türelmesnek lenni, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogy addigi életünkben, „fut” a lakás, csapzottak vagyunk, nehézségeink vannak a felépüléssel vagy a szoptatással.
Sokan azonban azt tanácsolják, hogy minden pillanatot élvezzenek ki az anyák, apák, mert a gyerekek gyorsan felnőnek. Ezzel nehezen tudna bárki is vitatkozni. Szinte azonos számú olvasónk tanácsolta megfontolásra, hogy a legfontosabb a segítség megszervezése, a kérés és az elfogadás, az alvás, pihenés, valamint az arra való felkészülés, hogy a szülőség nehéz lesz ugyan, de mégis csodálatos. Napjaink nagy problémája, hogy a családtagok messze laknak egymástól, sokszor az anyák egy-két hétig élvezhetik párjukkal közösen a babázást, majd egyedül maradnak naphosszat. Fizetős segítség keveseknél jöhet számításba, hiányoznak a szoros rokoni, baráti kapcsolatok, egy olyan háló, amelyben az anya biztonságban érezheti magát és kérés nélkül is segítséget kap.
Egy korábbi, az Egyesült Királyságban, a friss szülők körében végzett felmérés szerint a szülők az első babás évben összesen 44 nap alvást veszítenek és az éjszakánként alvással töltött idő mindössze 5,1 óra. Így nem is csodálkozunk, ha sokan a pihenés, az alvás fontosságára vagy éppen a kialvatlanságra való felkészülésre hívták fel a kismamák figyelmét. Minden nehézségek ellenére, azért valóban egészen különleges megtapasztalás a szülőség. Ahogy egyik olvasónk fogalmazott: – Nem mindig lesz könnyű, de jó lesz, és minden elrontott dolog javítható, mindig tudunk együtt változtatni.
A kérdőívek kitöltése 2023 első felében zajlott – köszönjük a válaszadók közreműködését!
Kapcsolódó cikkek
