Nevelési stílusok: mit jelent a delfin-szülőség?

A nevelési stílusok között újabban számos olyat találunk, amit valamilyen állatról neveztek el. Ezek az irányzatok általában a jól ismert szülői stílusokból építkeznek, ezeket tovább gondolva, vagy két irányzat között helyezkednek el. Korábban már írtunk medúzaszülőségről, ami egy a rugalmas és engedékeny stílus, az elefántszülőségről, ami az érzelmi biztonságot mindenek elé helyezi, de a koalaszülőségről is, ami az érzelmi biztonságra és a közelség kiépítésére összpontosít. A különböző állatfajokról elnevezett irányzatok között van a delfinszülőség. Mit is jelent ez pontosan, milyen ez a nevelési stílus?

Mi az a delfinszülőség?

A delfinszülőség úgy gondolja, hogy a szülőknek határozottnak, de rugalmasnak kell lenniük, és emellett merít ennek a különleges tengeri élőlénynek a társaságkedvelő és játékos energiájából is.

Ahogy a Hello! írja, a delfinszülő világos határokat szab a gyermekeinek, miközben lehetővé teszi számukra a függetlenséget, hogy magabiztosak legyenek és ösztönzi a független, önálló gondolkodást. A portál szerint a delfinszülőség ötlete Dr. Shimi Kang-től származik, aki erről a The Dolphin Way: A Parent’s Guide to Raising Healthy, Happy, and Motivated Kids Without Turning Into a Tiger (A delfin módszer: Útmutató a szülőknek az egészséges, boldog és motivált gyerekek neveléséhez anélkül, hogy tigrissé válnának – a zerk.) című könyvében írt.

„A delfinek viselkedése ihlette, akik intelligensek, társaságkedvelők és játékosak” – mondta Dr. Sasha Hall, vezető oktatási és gyermekpszichológus a Hello!-nak, és hozzátette, hogy a mögötte húzódó gondolatié szerint a delfinszülőknek határozottnak, de rugalmasnak kell lenniük, és világos szabályokat és elvárásokat felállítaniuk, miközben ösztönzik az önállóságot, a kreativitást és az érzelmi jóllétet. „A cél az, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akik magabiztosak, motiváltak, szociálisan jártasak és képesek önállóan gondolkodni, ahelyett, hogy csak az akadémiai sikerre koncentrálnánk” – mondta.

Miben különbözik más nevelési stílusoktól a delfinszülőség?

A delfin nevelési stílust összevetve a tekintélyelvűbb tigrisszülőéggel és a megengedőbb hozzáállású medúzaszülőséggel, ez az irány valahol a kettő között helyezkedik el. A tigris szülőket az hajthatja, hogy gyermekeik mindenáron nagy sikereket érjenek el, a delfin szülők pedig határozottak, de rugalmasak, és alkalmazkodnak gyerekeik egyedi igényeihez, ahogy és amikor ezek változnak.

A medúzaszülők inkább szabályok és struktúra nélkül működhetnek, és az vezérelheti őket, hogy mit szeretnének a gyerekeik. A delfinszülők lehetőséget adnak az önállóságra, de egy támogató keretrendszeren belül, ami útmutatást nyújt elősegíti az együttműködést.

Milyen előnyei lehetnek a delfin nevelési irányzatnak?

A delfinszülőség ösztönzi a nyílt kommunikációt és párbeszédet a szülő és a gyermek között. Lehetőséget ad a szülőnek, hogy támogató példakép legyen és tanácsokat és útmutatást nyújtson, miközben egyensúlyt teremt azzal, hogy a gyereknek szüksége van önállóságra. Dr. Sasha szerint ez a nevelési stílus segíti az önbizalmat és az érzelmi ellenállóképességet, ösztönzi a függetlenséget és a belső motivációt, támogatja a szociális készségeket és az empátiát, és egyensúlyt teremt a felelősség és a kreativitás és játék között. Emellett rugalmas, érzékeny megközelítés, ami alkalmazkodik a gyerek igényeihez.

A delfinszülőség lehetséges hátrányai

Ahogy más nevelési irányoknak is, úgy az előnyei mellett a delfinszülőségnek is lehetnek hátrányai is. Egyrészt vékony lehet a határvonal aközött, hogy segítsük a gyerekek önállóságát, és ennek a túlzásba vitele között, ami olyan élményhez vezethet, mintha levette volna a szülő a kezét.

Emellett nehéz lehet megtalálni a megfelelő egyensúlyt a rugalmasság és a rendszer között, mert egyes gyerekeknek több rutinra vagy útmutatásra lehet szükségük.

A delfinszülőségre a mindennapi helyzetekben is hoznak példát. Ilyen lehet, hogy az otthoni tanuláshoz a delfin nevelés szigorú, következetes időpontot határoz meg, de hagyja, hogy a gyerek válassza ki, melyik tantárggyal foglalkozik először, vagy ha a szülő például először abban támogatja a gyereket, hogy a maga beszéljen meg valamit a tanárával, ahelyett, hogy ezt ő tenné.