Több hónapos ismerkedés és gondozás után örökbe fogadtunk Addyt és Dominicket. Felemeltük a kezünket a bíró előtt, és megígértük, hogy sajátjainkként szeretjük majd őket, és törődünk velük. Sok-sok várakozás, kudarc és váratlan fordulat után hivatalosan is egy család lettünk. Ez volt a célvonal, amelyre mindannyian vártunk – miért nem éreztük hát mindannyian azt a lelkesedést, amit elképzeltem?
Így kezd bele történetük elmesélésébe egy édesanya a mother.ly oldalon. A családjuk évekig álmodozott az örökbefogadásról. – A férjemet születésekor fogadták örökbe, engem pedig tinédzserként, nem hivatalosan – írja. – Számunkra az örökbefogadás természetes következő lépésnek tűnt három biológiai gyermek születése után. Amikor megtudtuk, hogy egy testvérpárnak otthonra van szüksége, azt gondoltuk, itt az idő! Mindazokon az éveken keresztül, amelyeket mi az örökbefogadásról való álmodozással töltöttünk, Addy és Dominick nevelőszülőknél voltak, és családról álmodoztak.
Mindannyian a változást akartuk – imádkoztunk érte, és ezt választottuk. De a sors sokszor megtréfál minket. Még az általunk hozott, felkészült döntések, pozitív változások is megterhelhetnek minket lelkileg. Ahogy az újdonsült tizenkét éves lányom, Addy mondta nemrég:
„Azt hittem, boldog leszek, miután örökbe fogadtak, és az is vagyok, de az érzelmek csak úgy jönnek. Nem tudom, hogyan és miért, de néha elsodornak.”
Nagyon édes kislány…
Miközben én ügyetlenül próbáltam alkalmazkodni otthonunk új dinamikájához, és megtanultam, hogyan kell gondoskodni traumatizált gyerekekről, naponta sírtam. Bűnösnek éreztem magam. Végül is, nem az izgalom időszakának kellene lennie ennek? A pillanatnak, amire annyira vágytunk? Megengedtem a gyermekeimnek, hogy vegyes érzelmeket éljenek meg, miközben alkalmazkodnak a változások forgószeléhez, de időbe telt, míg rájöttem, hogy én is érezhetem az érzelmek széles skáláját.
“Az örökbefogadásban mindenki a happy endet keresi” (Fottó: Getty Images)
Ha visszamehetnék az örökbefogadás elejére, a következőket tanácsolnám magamnak:
1. A vegyes érzelmek megengedettek
Bármerre jártam, az emberek a történetünk mesebeli változatát akarták. Bármikor, amikor bármit megemlítettem az örökbefogadással kapcsolatban, az emberek a nagy happy endre voltak kíváncsiak. Úgyhogy arról egyáltalán nem lehetett beszélni ezek után, hogy milyen nehéz volt.
Természetesen az örökbefogadásnak van egy szép oldala is. Csak hát az én örökbefogadott gyerekeim traumán estek át, és ezek nem csak rájuk vannak hatással; az egész családunkat érintik. Szóval igen, boldogok voltunk, izgatottak és örültünk – de azért volt bennünk némi szomorúság, depresszió és gyász is.
Dr. Caroline Leaf azt mondja: „Ha egy döntés után szomorúak vagyunk, az nem jelenti azt, hogy az egy rossz döntés volt.” Függetlenül attól, hogy örökbe fogadtál, gyermeket szültél vagy bármilyen jelentős változáson mentél keresztül az életedben, a vegyes érzelmek megengedettek.
2. Az új helyzethez való alkalmazkodás időbe telik
Munchkin tanulmánya szerint a legtöbb újdonsült anyának körülbelül öt hónapra van szüksége ahhoz, hogy megszokja az anyaságot, az új babát és az új életmódot. Nincsenek tanulmányok arról, hogy mennyi ideig tart alkalmazkodni egy idősebb, traumatizált testvérpár örökbefogadásához, de nálunk határozottan több mint öt hónapig tartott. Nem volt „szabálykönyvem” erre az egészre. Nagyon igyekeztem kiegyensúlyozottnak érezni magam, de ez nem igazán ment.
Az anyaság új szakaszához való alkalmazkodás időbe telik, és ennek a bizonyos időnek a hossza anyánként és helyzetenként eltérő.
Jogod van a „túlélési üzemmódhoz”. Nem baj, ha egy darabig nem látod még át az egészet. Ez az átmenetiség nyugtalanító lehet, mert attól tartunk, hogy örökké így marad, de az igazság az, hogy nem. Mindenki meg fogja találni a helyét, csak adjunk időt a dolognak!
3. Állíts fel napirendet!
Sok évvel ezelőtt egy kedves barátom krízishelyzetbe került. A pszichológusa azt mondta neki, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit önmagáért tehet, az az, hogy felállít egy napirendet. Mikor legyen az edzés? Hány órakor van a vacsora? Mikor legyen pihenőnapja? „Mindig kell valami a naptárban, amire számítani lehet, különösen válság idején” – mondta a tanácsadó.
Kölcsönvettem ezeket az ötleteket, amikor alkalmazkodni próbáltam az örökbefogadás utáni élethez. Elkezdtem beírni a heti ritmusunkat a naptárba, mindent, amit már alig várok: randevú, pizza este, mozi, hogy csak néhányat említsek. Olvastam egy könyvet, ami a hatékony emberek sikerszokásairól szólt. Azt írták benne, nem az a fontos, hogy prioritást állítsunk fel az ütemtervben, hanem az, hogy jól ütemezzük a prioritásainkat.
Lehet, hogy neked nem kell bíró előtt tanúskodni, de minden anya ígéretet tesz minden nap arra, hogy szeretni fogja a gyermekét. Miközben foglalkozol a gyermekeiddel, és alkalmazkodsz minden új életszakaszhoz, ne felejtsd el felemelni a kezed, és magadnak is igent mondani!
Címlapkép: Getty
Kapcsolódó cikkek
