párkapcsolat anya és apa

Ki a fontosabb: a párod vagy a gyereked?

Kristóf ismét csalódottan temetkezett a mobiljába: mióta megszületett a kisbabájuk, felesége levegőnek nézi. Amikor hazajön a munkából, azt látja, Zsófi szoptat, fürdet, pelenkáz, gügyög, a babaruhákat rakosgatja, vagy mehetnek együtt a babakocsival egy körre a parkba, aztán folytatódik ugyanez éjfélig, amikor is a fáradtságtól bedől az ágyba, persze a kis Dani mellé. Velem már nem is törődik, én már nem számítok neki? Minek vagyok én itt egyáltalán? – keseredik el a fiatal apa.

Zsófi ismét elkeseredetten dőlt be az ágyba, persze a kis Dani mellé, hiszen így könnyebb az éjjel is sokszor felébredő babát megnyugtatni. Úgy érzi, Kristóf magára hagyja a sok új feladattal, most is a mobiljában böngészik. Sőt, még a saját igényeivel nyomasztja: menjenek el a barátokkal, öltözzön már fel valami normálisba, legyen szexi, mint régen, úgy követelőzik, mint egy elkényeztetett kisgyerek, beáll a sorba pitizni az igényeivel a kisbaba mellé. Nem veszi észre, hogy már nemcsak ketten vagyunk? – háborog magában Zsófi.

A párom vagy a baba legyen az első helyen? Mi a jó a szakember szerint?

„A kisbaba érkezésével a párkapcsolat családdá bővül, és ez nagy átalakulást jelent – mondja Süttő Márta pár- és családterápiával is foglalkozó mentálhigiénés szakember. – Ahogy a fiatal szerelmesek erős érzelmi kötődésére a szimbiózis állapot jellemző – mindig együtt akarnak lenni, mindent együtt akarnak csinálni -, ugyanúgy létrejöhet az anya és a csecsemő között is ilyen erős és kizárólagos kapcsolat az elején. A férfi hirtelen kívül érzi magát, az anya-baba párosból kirekesztettnek, cserbenhagyottnak. Különösen akkor erősek ezek az érzések, ha a kisbaba a párkapcsolatnak az első, teljesen összeolvadós szakaszában születik. A szeretett nő már nem vele, hanem a babával éli meg ezt a nagyon szoros egybefonódást, és a férfi ilyenkor akár a fájdalmas elhagyatottság érzését élheti át. Több gyerek, sok gond, anyagi nehézség mellett is kialakulhat az az érzés az apában, hogy feleségének mindenkire jut ideje, csak rá nem.”

A gyerek érkezése robbantja a párkapcsolatot? Ha az ember szaporodik, a szerelem fogyatkozik – hangzik a népdalban. Igaz lenne ez?
„A párkapcsolatoknak, házasságoknak hosszú távon megvan a maga íve a kezdeti összeolvadástól az érett, egymást hibáival együtt elfogadó állapotig. Ebben a folyamatban a szülői szerep egyeztetése a párkapcsolattal különösen fontos és mindig jelenlevő feladat, hiszen az idő múlásával a gyerekek növekedésével, kapcsolatunk, körülményeink változásával időnként újra kell tervezni, át kell írni a korábbi megoldásokat. Azt azonban mindig szem előtt kell tartanunk, hogy mi az alap. Családunkat a párkapcsolatra építjük, ez volt előbb, a gyerekek később érkeztek. A párnak a saját kapcsolatát kell folyamatosan erősíteni, hogy az biztos alapot nyújtson a gyerekeknek. Képzeljük el ezt úgy, mint egy várépítést: a benne lakók akkor érzik biztonságban magukat, ha nem csúsznak szét alattuk a kövek.”

Akkor döntök tehát helyesen, ha azt mondom, nekem a párom fontosabb, mint a gyerek?
„Ez a sarkos megfogalmazás nyilván konfliktushelyzetben születik. Van ilyen, de sokat megelőzhetünk, ha a párkapcsolatunkat folyamatosan ápoljuk. Építsük be a napi, heti rutinunkba azokat a lehetőségeket, amikor ki tudjuk nyilvánítani párunknak, hogy fontos számunkra. Lehet, hogy kritikus időszakban ez csak pár perc ölelés, egy üzenet, kis masszírozás, rövid beszélgetés, de annál hangsúlyosabb a megléte és a hiánya is.”

Nem húzza a rövidebbet így a gyerek?
„Az úgynevezett gyermekközpontú családokban a gyerekek érdekei állnak a központban. Előfordulhat, hogy ez megterheli a párkapcsolatot, az egyéni és párkapcsolati érdekek háttérbe szorulnak, és ez gyengíti a család egészét. Ha mindkét szülő a gyerekek szempontjait nézi (sőt, akár a kedvüket keresi, szórakoztatja őket, az ő fejlődésüket szolgálja, alárendeli magát a „jövőnek”, „értük dolgozik”), úgy tűnhet számukra, csak értük élnek, és ez nem segíti a helyes önértékelés kialakulását, de még teljesítménykényszerként nyomaszthatja is őket (hozni kell az eredményeket, ha ennyit belém fektettek). A párkapcsolat-központú családokban a gyerekek nem kerülnek „alsóbb polcra”, inkább egy jó termőtalajba ágyazódnak bele, ahonnan bőven felszívhatják mindazt az értéket, ami szükséges fejlődésükhöz, támogatva ezzel önállóságukat, saját igyekezetüket is, nem a szülők fejlesztik őket. Ebben a családmodellben a felnőtteknek megvan a maguk felnőtt élete, jól elkülönül a gyereki és szülői alrendszer, és ez jól szolgálja a család működését, biztonságos közeget teremt a gyerekeknek, ugyanakkor elegendő szabadságot minden családtagnak. ”

Akkor részesítsük előnyben párunkat a gyerekkel szemben?
„Nincs recept a boldog családhoz akármelyik családmodellt választjuk is. Az a fontos, hogy hosszú távon is elégedett legyen mindegyik családtag, és hosszú távon is kielégítő megoldásokat találjunk a személyes és közös haladásra, fejlődésre is. Valójában csak egy-egy helyzetben éleződik ki az érdekek szembenállása, ilyenkor tekintsünk arra, hogy hosszabb távra mi lenne jó megoldás. Ilyenkor kiderül, hogy a szülők jó kapcsolata a gyerek érdekét is szolgálja. Az olyan kritikus helyzetben, mint a kisbaba születése, kölcsönösen „dolgozniuk” kell egymásért, mindkét félnek lépnie kell egymás felé. Jó, ha az apa minél több részt vállal a kisbaba körüli teendőkből, az anya pedig valamennyire felszabadítja magát a kizárólagos anyaszerepből, így a kettős kapcsolatok hármassá tágulnak, és ettől függetlenül még ők ketten továbbra is, és örökre pár maradnak, akik egyébként szülők is. Elsődleges az ő eredeti párkapcsolatuk. Képzeljük el a család rajzát: először egymás kezét fogja a férfi és a nő. A gyerek(ek) születésével ők távolabb kerülnek egymástól, mert minden egyes gyereket maguk közé vesznek? Vagy továbbra is szorosan fogják egymás kezét, és az érkező gyerekek elfoglalják a szabad kezüket.”

SZAKÉRTŐ: Süttő Márta pár- és családterápiával is foglalkozó mentálhigiénés szakember

Anya, tedd meg ezt a párodért:

• Ha együtt alszotok (éjjeli ébredés, szoptatás, betegség stb. miatt), a kisbabát fektesd az oldaladra, ne közétek. Így elérhető vagy a számára, de nem bontod meg a pároddal való egységet.

• Öltözz fel otthon is „rendesbe”, még akkor is, ha pár perc múlva büfifoltos leszel. Rendezz randit időnként, ahova úgy készülsz, mint régen. Ha nem tudtok kimozdulni, otthon is meglepheted a párodat egy-egy ilyen kivételes vacsorával.

• Vond be sok feladattal a párodat a baba körüli teendőkbe: add a kezébe büfizni, kösd rá hordozókendőben, tologassa a babakocsiban, és te mozdulj ki vásárolni, elintézni valamit, még akkor is, ha ő kezdetben szerencsétlenkedik a baba körül.Apa, tedd meg ezt a párodért:

• Nagyon megterhelő időszak, amikor egybeérnek a szoptatások, kérdezd meg, mit tehetsz érte: vigyél neki innivalót, gyümölcsöt, masszírozd meg, olvass fel neki valamit, meséld el napodat, vagy hagyd aludni és vedd el tőle a picit? Nem vagy gondolatolvasó, hadd mondja el, mivel segíthetsz rajta.

• Ha nem is látszik rajta, nagyon vár haza, egyedül van a négy fal között, hiányzol neki, ezért siess haza hozzá, igyekezzetek hármasban közösen kimozdulni, ez jót tesz a családi hangulatnak.

• Ügyes és trendi apuka leszel, vágj bele nyugodtan a pici körüli teendőkbe. Anya újra beleszeret a cuki, vagány apukába, a szülői szerepben új oldalatokat is bemutathatjátok egymásnak, ebben is jó leszel, nyugi.

Forrás: Gyerekszoba