Téli örömök az ’50-es években – Fotó: Fortepan / Chuckyeager tumblr
Az ötvenes, hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek téli hónapjaiban gyakran nehezítették a mindennapokat hófúvások, vastag hótakaró, kemény hideg, ami miatt olykor tényleg megállt az élet.
Régi idők telei
Az 1950-es évek különösen zord időszaknak számítottak: ezekben az években a tél nemcsak hideg volt, hanem hosszú, tartós és gyakran szélsőséges, komoly hatással a mindennapi életre.
A tél már november végén, december elején megérkezett, és február végéig, sőt márciusig kitartott. A tartós hideg miatt a hóréteg sok helyen hetekig megmaradt, nem olvadt el, hanem újabb havazások rakódtak rá. Akkoriban a hóeltakarítás nagyrészt kézi erővel történt, ami tovább nehezítette a közlekedést és az ellátást.
Az 1960-as években több olyan tél is volt, amikor nagymértékű és tartós volt a hóréteg. Egyes teleken az ország nagy részét akár hetekig borító hótakaró is fennmaradt, és a hó néha márciusig eltartott egyes területeken.
Ez azt jelentette, hogy a havazás nem egyszeri esemény volt, hanem hosszú ideig hatott a mindennapokra: a gyerekekkel bejárni az iskolába, a közlekedésben és a mezőgazdasági munkákban egyaránt.
A 1970-es években az erősebb telek valamivel ritkábban fordultak elő, de így is voltak olyan időszakok, amikor a téli hideg és a hó jelentős problémát okozott.
Noha nem mindig volt országos jellegű extrém hó, a havas napok még mindig gyakoriak voltak, és az emberek többsége emlékszik arra, hogy a tél sokszor valódi fehér tájat hozott.
Az 1980-as években több jelentős téli esemény maradt meg az emberek emlékezetében, de talán az 1987-es tél volt a legismertebb. Abban az évben január 10-e körül kezdődött egy több napon át tartó, országos havazás, amelynek során a hó egyes területeken az 50-70 cm-t is meghaladta.
A közel sarkvidéki hideg levegő miatt a hőmérséklet gyakran ‐15 és ‐20 °C alá esett, sőt egyes helyeken ennél is hidegebb volt. A vasúti és közúti közlekedés megbénult, az iskolák és hivatalok zárva tartottak, és az utak egy része járhatatlanná vált.
Ez az esemény sokak számára ma is „legendás nagy havazásként” él, hiszen nem csak a hó mennyisége, hanem a tartós hideg és a közlekedési fennakadások is extrémnek számítottak.
A magyarországi leghidegebb valaha mért hőmérséklet -35 °C volt egy korábbi télen, 1940-ben, de az 1980-as évek telejeinek átlagos minimumai is gyakran jóval -10 °C alá estek.
Meséljenek a képek!
Kapcsolódó cikkek
